Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-02-01 / 1. szám
According to ophthalmodynamometric examinations in thirty patients the mean pressure of a. ophthalmica was significantly reduced unilaterally, and in seven of these cases the decrease of intraocular pressure was three Hgmm or more. The diminiution of mean pressure in the a. ophthalmica approached in one case twenty Hgmm, and in six other cases exceeded considerably this value. These observations—performed on a natural model which may be used to study the decrease of blood supply of human eye—may argue against the leading role of ultrafiltration in the genesis of intraocular fluid. I. Szilvássy: Uber das Verhältnis des Arteria ophthalmica Mitteldruckes und des Augendruckes bei Patienten mit Carotisokklusion Unter 74 einseitigen, chronischen Okklusionen bzw. Stenosen der A. carotis interna sowie unter zwei Fällen von Okklusion der A. carotis communis war bloss in 9 % der Fälle ein wesentlicher Unterschied zwischen dem Augendruck der gesunden und der pathologischen Seite zu finden. Laut ophthalmodynamometrischer Untersuchungen war der A. ophthalmica Mitteldruck bei 30 Patienten einseitig signifikant vermindert, und unter diesen 30 ausgewählten Fällen betrug die Augendrucksenkung in 7 Fällen mindestens 3 mm Hg oder mehr. Unter diesen letzteren Fällen betrug die Senkung des Mitteldruckes der A. ophthalmica in einem Falle nahezu 20 mm Hg, in 6 Fällen übertraf sie diesen Wert wesentlich. Diese Beobachtungen am natürlichen Modell der verminderten Blutversorgung des menschlichen Auges sprechen in der Frage des Entstehens des Kammerwassers indirekt gegen die entscheidende Rolle der Ultrafiltration. К Ö \ Y V I S M E И T E T É S Perkins, E. S. és D. W. Hill: Scientific Foundations of Ophthalmology. William Heinemann Medical Books Ltd. London 1977. 337 oldal. Szokatlan struktúrájú, elsősorban a szemészet elméleti kérdéseit tárgyaló könyv. 11 csoportban 51 szerző tárgyalja a következő fejezetekre oszló cikkeket: struktúra és ultrastruktúra; élettan és biokémia; genetika és a szem; immunológia és anyagcserebetegségek; epidemiológia; a fény hatása; pszichofiziológia; binokuláris látás; diagnosztikai technikai eljárások és terápia. Összesen 44 rövidebb-hosszabb cikkről van szó, amelyek különböző nívójúak. A legtöbb téma különböző folyóiratokból ismert. Egyes fejezetek elsősorban tudományos munkát végző szemészek számára lehetnek érdekesek. , Kadnot Magda Progress in Anterior Eye Segment Research and Practice. Ed. : О. Hockwin and W. В. Rathbun. Documenta Ophthalmologica Proceeding Series, Vol. 18.370 p. Dr. W. Junk bv Publishers, The Hague, Boston, London, 1979. A kötet a nyugdíjba vonuló J. E. Harris, a Minnesotai Egyetem szemész professzorának tiszteletére írt 37 íközleményt foglalja magában. Döntő többségük a szemlencse biokémiájával és a katarakta képződéssel foglalkozik. A szerzők közül Andrews a szenilis kataraktaképződés és a szérum lipoidok közötti összefüggéseket ismerteti. Bonting és mtsai a lencsehám aktív kationtranszportja és a membránokhoz kötött enzimek aktivitásának kapcsolatával foglalkozik. Több közlemény tárgyalja a triparanol kataraktogén hatását, a szénhidrát anyagcsere, a folyadék és ásványi anyagcsrezavarok és a katarakta képződés összefüggéseit. Ismertetik továbbá a sugárzás hatására kialakuló lencsehomályok biokémiai sajátosságait. A kötet további része a szaruhártya fiziológia és transzparencia kérdésével (Maurice), a kollagén struktúra stabilitása és a poliszacharida összetétel kapcsolatával (Dische és mtsai), és a cornea endothel struktúrális sajátosságaival foglalkozik (Edelhauser és mtsaij. Több szerző vizsgálta a cornea transzplantáció immunológiai vonatkozásait, továbbá a cornea regeneráció befolyásolásának lehetőségeit (Weimar). Hasznos információkat találunk a szaruhártya-fekély, a cystinosis, a Fuchs-dystrophia, az emberi könny enzimaktivitására vonatkozó munkákban is. A közlemények nagy része szemléletes ábraanyaggal illusztrálja mondanivalóját. Minden közlemény végén részletes irodalomjegyzék található. Fehér János 21
