Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
Szemészet Ili. 248—251. 1980. A Városi Tanács Kórház- Rendelőintézete, Nagykanizsa Neurológiai osztályának (főorvos: Harsányi Tamás) közleménye Fistula carotideo-cavernosa spontanea esete TÖRÖK IRÉN Travers ismertette elsőként a carotideo-cavernosus fistulát a múlt század elején. Azóta az ideggyógyászati és a szemészeti irodalomban számos közlemény foglalkozott ezen betegség keletkezésével, tünettanával, kezelésével. A tünetek kialakulása függ a fistula elhelyezkedésétől, a shunt-volumentől, a megváltozott áramlási és nyomásviszonyoktól, a collateralisok számától. A fistula keletkezésével megváltozik a sinus cavernosusban és az orbitalis vénákban áramló vér keringési iránya, a relatíve kevesebb kollaterális miatt nehezítetté válik a vénás elfolyás az orbitából, amely a szemészeti elváltozások kialakulásához vezet [17, 19]. A fistula keletkezését tekintve lehet traumás eredetű és spontán kialakuló. Az előbbi általában fiatalabb korban fordul elő, gyakoriságát tekintve Walsh [20], Bemenár [13] és Brismar [1] 75%-os, Pásztor [12] 40—50%-os előfordulási arányszámot említ. A spontán carotideo-cavernosus fistula oka rendszerint a sinus cavernosus területében elhelyezkedő arteria carotis interna aneurysmájának rupturája. Egyes szerzők szerint az érfal rupturához vezető lokális gyengeségét arteriosclerosis is okozhatja aneurysma nélkül [1, 3, 10, 20]. Traumás esetben a tünetek általában súlyosak, és gyorsan alakulnak ki, a nagy shunt-volumen miatt gyakran a hemispherium vérellátása is károsított, amely miatt neurológiai kórjelek is keletkezhetnek. A spontán fistulák esetében a tünetek enyhébbek, a shunt-volumen általában kicsi, a típusos kép kialakulásáig hosszabb idő telhet el [1, 10, 11]. Általában középkorú nők betegsége, és gyakrabban észlelhető bal oldalon [13, 20]. Betegism ertetés N. J.-né 34 éves beteg ideggyógyászati szakrendelésen jelentkezett 2—3 hónapja fennálló bal oldali fejfájás miatt. A fájdalom az utolsó hat hétben állandósult, időnként a bal szemgödörbe sugárzott, reggelente hányinger, szédülés kísérte. Vizsgálatakor organikus neurológiai kórjele nem volt, szemészeti, fülészeti, fogászati szakvizsgálat is negatív eredménnyel járt. Analgetikumok és szedatívumok hatására a beteg fejfájása csökkent, közérzete javult, de az eltelt egy hónap alatt nem vált panaszmentessé. Felvétele előtt pár nappal fejfájása ismét fokozatosan erősödött, bal oldali fülzúgást, szemgödör-táji lüktetést érzett, majd a bal szeme „megdagadt”, kettőslátása kelet-1. ábra 248
