Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
javult a terápia hatására. Az eredmények összegezésekor látásélességük az amblyop szemen 5/40—5/5 között volt. Azoknál, akiknél 5—6 éves korban kezdtük a kezelést, nagyobb arányú javulást láttunk, mint akiknél a terápiára csak 9—10 éves korban kerül sor. Ez utóbbi esetekben csupán kisfokú látásélesség-javulás jött létre. Táblázaton foglaltuk össze a diffúz és különböző látószög alatt észlelt sakktáblamintás ingerlés hatását a vizsgált amblyop gyermekek kiváltott válaszarányára. Jól látható, hogy a két szem kiváltott válaszainak egymáshoz való viszonyát mutató ablyop/ép szem kiváltott válasz amplitúdó arányok széles határok között ingadoztak. A kezelés megkezdésekor voltak olyan gyermekek, akiknek kiváltott válaszai megközelítőleg azonos nagyságúak voltak, és voltak olyanok is, akiknél az amblyop szem kiváltott válaszai jelentősen nagyobbak vagy kisebbek voltak, mint az ép szemé. Általános jellegzetességnek tűnik, hogy diffúz, mintázatlan fényingerlés esetén az amblyop szem válaszai nagyobbak, mint az ép szem válaszai. Ezt a vizsgált 12 esetből 9-nél láttuk, akiknél az amplitúdók aránya x = 1,14 + 0,10 volt. Z. J. é 5/ö 3mou 5/ö 5/20 5/б 5/б 5/ь5/б 1. ábra. Amblyop/ép szem. felől kiváltott válaszok aránya Z. J. amblyop gyermek kezelése folyamán. A vízszintes tengelynek megfelelően a két éves kezelési időszak alatt mért válaszarány értékeket, a dátumok alatt az aktuális vízus értékeket tüntettük fel. D : diffúz fény ingerre kapott válaszarányok, M: A különböző nagyságú mintázott fény ingerre adott válaszarányok átlaga 238
