Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
S/cmcs/.rl Ili. ‘<St>—‘<44. 1 »SO. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Kahán Ágost egyetemi tanár) és Élettani Intézetének (igazgató : Obál Ferenc egyetemi tanár) közleménye Látókérgi kiváltott potenciálok alakulása amblyop gyermekek kezelése sokán TAHI EMESE, JANÁKY MÁRTA és BENEDEK GYÖRGY A strabismus következtében fellépő amblyopiát csökkent látásélesség és kontrasztérzékenység jellemzi a szem organikus elváltozásai nélkül. Régi törekvés, hogy ebben a kórképben a tompalátás mértékét objektív eszközökkel határozzuk meg. Ennek egyik lehetősége a látókérgi kiváltott potenciálok mérése lehet, ugyanis egyes szerzők konzekvensen csökkent kiváltott válaszokat írtak le az amblyop szemen [12, 17]. Magunk előző vizsgálatainkban nem tudtunk egyértelmű összefüggést találni az amblyopia foka és a két szemről különkülön kiváltott válaszok aránya között [7]. Méréseink azt mutatták, hogy az amblyop szemről kiváltott válaszok nagyobbak is lehetnek, mint az ép szem válaszai. Azt is kimutattuk, hogy a szem látásélességét nem változtató, kozmetikai jellegű strabismus ellenes műtét a kiváltott válaszok nagyságát nagymértékben befolyásolja. Jelen munkánkban 12 amblyop, hypermetrop, esotrop gyermeken végzett vizsgálatainkról számolunk be. A betegek látókérgi kiváltott válaszait 3 éven keresztül ismételten regisztráltuk amblyopiájuk kezelésének különböző stádiumaiban. Adatokat kívántunk szerezni arra nézve, hogy milyen tényezők befolyásolják az amblyop és az ép szem felől kiváltott válaszok egymáshoz való viszonyát. Másik célunk a mintázott és mintázatlan fényingerléssel kiváltott válaszok információtartalmának összehasonlítása volt. A vizsgálat anyaga és módszere A vizsgálatban résztvevőket klinikánk ortoptikai rendelésére utalt kancsal gyermekek közül választottuk ki. A gyermekeknek organikus szemészeti megbetegedése nem volt. Az első vizsgálat alkalmával a részletes kórelőzmény felvétele mellett meghatároztuk a gyermek szemeinek szenzoros és motoros státusát. Következő lépésként a refrakciós hibának megfelelő teljes korrekciót rendeltünk. Az amblyopia kezelését s/io> vagy ennél rosszabb látásélesség esetén heti 6 nap direkt zárás: 1 nap inverz takarással kezdtük. A vízus javulásával ugyanilyen arányú direkt takarás: inverz takarásra tértünk át [13]. 5/s, vagy ennél jobb látásélesség esetén kezdettől fogva az utóbbi eljárást alkalmaztuk. A kezelés hatására 10 gyermek vízusa jelentősen javult, illetve teljessé vált. Ezek közül 6 esotropiáját műtéttel oldottuk meg (a táblázat 2—7. esete), 4 konzervatív terápiával gyógyult. Két gyermeknél csak az amblyopia mérsékelt javulását tudtuk elérni. A 12 gyermeken a kezelés folyamán 36 alkalommal vettünk fel látókérgi kiváltott válaszokat. Módszerünk a következő volt: a gyermek feje mögött elhelyezett stroboszkóp lámpa fényét az előtte két méter távolságban levő ernyőre villantottuk. Mintázatlan, valamint 40', 80', illetve 160' alatt látható sakktáblamintás ernyőket használtunk. Az ernyőket 17° alatt látta a gyermek. A fényingerlés rnonokulárisan, sötét szobában történt. Az elvezető elekródot az inion felett 25 mm-re, az indifferenset a fülcimpára helyeztük. A felerősített jelet analóg jeltárolón rögzítettük majd 100 választ átlagoltunk. A felvételeket a refrakciós hibát korrigáló szemüveggel és anélkül is elvégeztük. A táblázat a korrekció mellett kapott értékeket tartalmazza. Eredmények A vizsgálatsorozatban részt vevő gyermekek életkora a kezelés kezdetén 5—10 év, az utolsó mérés idején 7—12 év között volt. Fele-fele arányban voltak közöttük fiúk és lányok. Látásélességük a kezelés kezdetén 2—3 méter ujjolvasástól 5/6-ig változott az amblyop szemen. Valamennyi gyermek látása 236
