Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
Szemészei ПТ. 211—219. 1980. A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórház Szemészeti osztályának és a Műszeripari Kutató Intézetnek a közleménye Az érintésmentes tonometria elmélete* VÖRÖS MARTH Y DÁNIEL és RENCZE JÓZSEF Az érintésmentes (non-contact, contactless) tonometriai módszer már régen óhajtott és megvalósításra váró eljárás a szem belső (intraokuláris) nyomásának meghatározására. Ily módon ui. felesleges a szemnek mérés előtti érzéstelenítése, megszűnik a kontakt fertőzés veszélye, az eljárás alkalmassá válik szűrővizsgálatok végzésére, a mérés gyorsabb lesz, elmarad a műszer szemmel érintkező részének, különben nélkülözhetetlen, tisztogatása és sterilizálása. Az első elterjedt, technikailag modern non-contact tonométer, amely Grolman-tól (1971) származik, e tekintetben nagy előrelépést jelentett. Amilyen nagy jelentőségű a tonometria az orovsi gyakorlatban, éppen olyan bonyolult feladatot jelent a tonométer építése még a legmodernebb eszközök birtokában levő iparnak is. A modern tonometria számos nehezen megvalósítható, sokszor egymással ellentétben álló követelményt támaszt. Ezek közül a három legalapvetőbb csaknem egy évszázad hosszú tapasztalata révén kristályosodott ki és vált ismertté: 1. Az Imbert—Fiele (1885., 1888)-féle törvény értelmében az egzakt mérés megköveteli, hogy a szemgolyón létrehozott deformitás kizárólag sík felszínű applanatio legyen, mert csak ebben az esetben érvényes az a fizikai törvény, miszerint valamely ideálisan vékony és rugalmas falú folyadékkal töltött gömb belső nyomása fordítottan arányos a rajta létrehozott applanatio felületének nagyságával és egyenesen arányos az azt létrehozó nyomóerővel (1. ábra). P 1. ábra. Az Imbert — F i c k-jéle törvény P: nyomóerő, q : applaruílt felület, p: folyadékkal töltött gömb belső nyomása * Dr. Weinstein Pál professzor emlékének ajánlva. 211
