Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-02-01 / 1. szám
Érintett lehet az egész cornea, amikor ellágyulhat és keratoconus alakulhat ki. 4. Limbalis forma esetében a limbusban levő hypertrophiák közvetlenül is ráterjedhetnek a corneára, súlyosabb esetben a Bowman-hártyát is sértve, maradandó homályt hagyhatnak hátra. 5. Előfordulhat pannus-szerű képződmény is. A betegség az allergiás kórképek csoportjába tartozik. Az esetek többségében az etiológiai faktor a levegőben levő por-allergén, leginkább ún. házi por önállóan vagy más allergénekkel együtt (toll, pollen, streptococcus, staphylococcus, gomba stb. Theodore és Schlossmann, 1958). Az allergének az esetek felében, kétharmadában felkutathatok. A diagnózis akkor egyértelmű, ha szindrómás reakcióval járó pozitív bőrpróba igazolja (intracután vagy subcután adott 1/5000 feletti hígítású allergénnel). Segítik a diagnózis felállítását egyéb tünetek is: eosinophylia a vérben (4% felett), IgE-emelkedés a szérumban, eosinophylia a conjunctiva kenetben, az orrnyálkahártya „allergiás” jellege, az allergiás egyéni vagy családi anamnézis. A kezelésben kézenfekvő az allergének kiiktatása, a szervezet specifikus deszenzibilizálása (Bloch—Michel és mtsai, 1976). A nehézségek akkor kezdődnek, amikor mindez nem lehetséges. Különösen aggasztó a helyzet akkor, amikor corneális szövődményekről van szó, melyek, ha idejében nem sikerül kedvezően befolyásolni a folyamatot, maradandó látásromláshoz vezetnek. Makacs esetekben kedvező tapasztalatokat szereztünk OPTICROM szemcseppel. Az OPTICROM hatóanyaga szintetikus bikromát származék, 2%-os nátrium-krómglikát ; az oldat benzalkoniumkloridot és feniletanolt is tartalmaz. Hatásmechanizmusának lényege, hogy az érzékennyé vált mastocyták membránját stabilizálja, megakadályozza degranulációjukat, s a gyulladáskeltő anyagok kiszabadulását. A hagyományos gyógyszerekkel szemben profilaktikus szer. Az előbbiek ugyanis csak tüneti kezelést biztosítanak: az antihisztaminok a már felszabadult hisztaminra hatnak, ugyanakkor hatástalanok a bradykininre és más gyulladáskeltő anyagokra ; a szteroidok a már létrejött gyulladást és az ödémát csökkentik ; a vasoconstrictorok pedig csak a gyulladásos vasodilatatiót mérséklik. 1958-ban Altounyan ismerte fel, hogy a krómglikát az allergiás eredetű bronchus betegségekben az allergén kiváltotta kóros folyamatokat megállítani képes. Ezzel új korszak kezdődött az ilyen jellegű betegségek, elsősorban az asthma bronchiale kezelésében. 1967-ben Howel és mtsa, 1970-ben Godfrey számoltak be jó eredményekről, majd 1974-ben közösen jelentettek meg a Drugs c. folyóiratban egy részletes közleményt a krómglikát hatásáról. Először Easty és mtsai 1972-ben alkalmazták a gyógyszert conjunctivitis vernalisban szenvedő betegeken, 94%-ban bizonyult a szer hatékonynak. Hennawi 1974-ben 100 vernalisos betegen vizsgálta a gyógyszert. A betegeket négy csoportra osztva, kontroll és más szerekkel végzett összehasonlító próbák alapján a krómglikátot igen eredményesnek minősítette. Újabban Kazdan és mtsai (1976), Tabbara és mtsai (1977) és Chin (1978) számolt be kedvező klinikai tapasztalatokról. Saját megfigyeléseink kis száma nem alkalmas az új szer szemészeti hatékonyságának egyértelmű eldöntésére, inkább a conjunctivitis vernalis cornea komplikációira és egy új terápiás lehetőségre kívántuk felhívni a figyelmet. Összefoglalás Szerzők conjunctivitis vernalis szaruhártya komplikációval társult eseteit ismertetik. Szólnak a terápiás nehézségekről. Kedvező tapasztalataikról számolnak be krómglikát (Opticrom) kezeléssel kapcsolatban. 15
