Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-08-01 / 3. szám
Fiatal rövidlátóknál a kóros retina-elváltozások inkább az equator-tájon találhatók. Gyakoriak az equatorialis, vagy praeequatorialis lebenyes szakadások. Keletkezésükben az üvegtesti elváltozásoknak van döntő szerepe. Kerek, vagy ovális retina lyukak fiatal myopoknál ritkák, hiszen ebben a korban még nincsenek durva degeneratív elváltozások a retinában. A szakadások többsége a temporális alsó kvadránsban található. Ez az észlelés összefügg az alsó temporális kvadráns strukturális gyengeségével és bizonyos kongenitális faktorokkal (Hilton és Norton 1969). Rövidlátóknál azonban a szakadás inkább a temporális felső kvadránsban fordul elő. Az irodalmi adatok szerint fiatal korban gyakoribb a bilaterális leválás, mint felnőttekben. Cuendet (1965) az összes ablatio 13,3%-ban talált kétoldaliságot, Gailloud és mtsai (1969) fiataloknál 19,7%-ban talált kétoldali eseteket. Anyagunkban összesen két eset fordult elő. Az egyik 9, a másik 11 éves volt. Shapland (1932) hívta fel először a figyelmet a bilaterális szimmetrikus leválásra. Hötth (1939) véleménye szerint kétoldali leválásoknál legtöbbször ugyanolyan fajtájú szakadás keletkezik azonos kvadránsokban. Két esetünk közül az egyikben találtuk meg ezt a szimmetriát. A levált retina sokáig megőrzi normális állapotát. Hosszú fennállás után azonban a maculában degeneratív elváltozások alakulnak ki. Ezért gyakran a retina sebészi visszafektetése után sem tökéletes a látás helyreállása. Többen beszámoltak a látásélesség alakulásáról sikeres ablatio műtét után (Jay 1965, Hudson 1968, Gundry és Davies 1974, Grupposo 1975, Cleary és Leaver 1979). A látásélesség helyreállítását akadályozhatja: cystoid degeneráció, macula ödéma, praeretinális fibrózis (,,macular pucker”), a pigmentepithel zavara, a receptor sejtek abnormális vagy hiányos regenerációja. A vizuális prognózis összefügg a műtét előtti leválás időtartamával. Cleary és Leaver (1979) megállapítják, hogy ha a macula 2 hónapnál tovább le volt válva, valószínűleg maradandó csökkentlátás lesz a következménye. Ezzel kapcsolatban Johnston és mtsai (1968) felvetik a profilaktikus kezelés fontosságát: 48 esetben végeztek pjofilaktikus kezelést fotokoagulációval, illetve cryopexiával. Eseteiknek 10%-ában lett később retinaleválás. Beteganyagunkban 7 esetben friss contusiós sérülés után kialakult szakadásokat zártunk el cryopexiával. Egy évtől 9 évig terjedő megfigyelési idő alatt leválást nem észleltünk. A gyermekkori és juvenilis retinaleválás prognózisa az etiológiától függ. A traumás leválás műtéti kezelésétől várható a legjobb eredmény. Ezért nagyon fontos a szemsérülést szenvedett gyermek gondos szemészeti vizsgálata és ellenőrzése. A myopiás leválások gyógyítása nehezebb probléma. Műtéti siker csak mintegy az esetek felében érhető el. A műtét eredményességét befolyásolják a gyakori multiplex szakadások, összetapadt retina redők, trakciós üvegtesti kötegek. Az elmondottak alapján úgy véljük, hogy a gyermekkori és juvenilis retinaleválás alapjában véve nem különbözik a felnőttkori leválástól. A nem sérüléses eredetű leválásokban gyakran genetikai faktorok hatása érvényesül. Összefoglalás A szerzők beszámolnak a klinikai beteganyagban 1968 és 1979 között előfordult 44 gyermek és fiatalkori retinaleválás eseteiről. Tanulmányozták az előfordulás gyakoriságát kor és nem szerint, rámutatnak az etiológiai és morfológiai jellegzetességekre, ismertetik a műtéti eredményeket. Megvitatják a profilaxis kérdését, a látásélesség alakulását és a juvenilis leválások prognózisát. 142
