Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
Szemészet 116. 94—98. 1979. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kakán Ágost egyetemi tanár) közleménye Sejttársulások retina tenyészetben HAJAS KATALIN, LATZKOVITS LÁSZLÓ és POLGÁR JÓZSEF A retina embriológiai fejlődését többféle módszerrel vizsgálták már, beleértve a szövetkultúrákat is [1, 4, 5, 8]. Az utóbbi módszer lehetőséget nyújtott, hogy nyomon kövessék a differenciálatlan neuroepithel sejtek differenciálódását, különböző típusú érett retinasejtekké alakulását. E differenciálódás fontos bizonyítéka a Combes és mtsai [3] által is retina tenyészetekben kimutatott synaptogenesis. A fejlődés meghatározott stádiumaiban nemcsak az egyes sejtek morfológiai sajátosságai tanlumányozhatók, hanem a közöttük létrejövő sejttársulások is. Az utóbbiak különösen fontosak, hiszen napjainkban egyre több érdeklődés nyilvánul meg a sejtek közötti információközlés sajátos formáját képviselő sejtfelismerési folyamatok iránt. A primer retina kultúrák jó modellként szolgálhatnak ilyen vizsgálatokhoz, mivel a retina sejtek a tenyésztés folyamatának és körülményeinek függvényeiként sajátos társulási tendenciát mutatnak. Az általunk választott tenyésztési technikát először Booher és Sensenberenner [2] dolgozták ki primer idegsejt tenyészetekre és azóta az ilyen kultúrákat sokféle vizsgálathoz számos szerző alkalmazta. Eljárásuk előnye, hogy mechanikusan disszociált embrionális sejteket tenyésztenek. Ilyen módon válik lehetővé a tenyészetek igen jó reprodukációja. A korábban alkalmazott enzimes disszociáció előnytelenül befolyásolja a sejt-differenciálódási folyamatokat. A vizsgálatokhoz 7 napos csirke embriók retináját választottuk, mivel a madarak retinája nem tartalmaz ereket, hanem vérellátását a pecten, azaz fésűs szerv szolgáltatja. Ez a struktúra, mely a látóidegfővel szorosan összefüggve az üvegtestbe domborodik, teljesen eltávolítható és ilyen módon mesodermális elemektől mentes idegsejt tenyészet nyerhető. Anyag és módszer Standardizált populációból 7 napos csirke embriókat használtunk. A preparálás steril körülmények között Hanks oldatban történt. A szemek eltávolítása után ollóval és csipesz segítségével a limbus mentén metszést ejtettünk, majd eltávolítottuk a lencsét és az üvegtestet. Ezután kimetszettük a pectent, majd a retinát óvatosan, a pigmentepitheltől is elválasztva kiemeltük. A tenyésztés 6 cm 0 Falcon plasztik Petri csészékben történt. Egy Petri csészébe 2 szemből nyert retina szövetét disszociáltuk. Tekintettel arra, hogy az embrió populáció standardizált volt, mindig azonos kiindulási sejtmennyiséggel dolgoztunk: 7—9-10® sejt. Az összegyűjtött retinákat 48 ym pórusnagyságú műanyagszűrőn átpréselve mechanikusan disszociáltuk Booher és Sensenbrenner szerint. A medium 20% foetalis savót (Gibco) tartalmazó minimal essential medium (Gibco) volt (5 ml per Petri csésze). A tenyésztés 5% C02 légteret biztosító termosztátban (Heraeus В 5060 EK) történt. A kultúrákon 2—3 naponként cseréltük a tápfolyadékot és fáziskontraszt mikroszkópos technikával ellenőriztük (Leitz invertoszkóp) és fotóztuk (NU-2) a tenyészeteket. Meghatároztuk a tenyésztés egyes fázisaiban a Petri csészék szövettartalmát is. A médiumot elöntöttük, majd 3-szori izotóniás NaCl oldattal való mosás után a szövetet egyszer normál NaOH-ban disszolváltuk. A fehérjetartalom meghatározása Lowrymódszerrel történt [7]. Eredmények 1. A disszociálást követő első 24 órában történik a sejtek kitapadása a plasztik Petri csésze felületén. Ebben az időszakban a glioblast és retinoblast nem különíthető el. A sejtek nem jellegzetes csoportokban helyezkednek el. 94
