Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
Műtéti szövődmények III. táblázat Gl. típusa-* Posztoperatív lefolyás Primer Szekunder Szövődménymentes ..................................... 48 2 50 (68,5%) Sekély V. eltűnt csarnok (3—10 nap) . . . 8 — 21 (28,8%) Hyphaema (3—15 nap) ............................ 11 3 Malignus gl...................................................... 2 — 2 (2,7%) szekunder glaukoma lépett fel; a goniotrepanatio csak rövid időre rendezte a szemnyomást. A posztoperatív szak lefolyása az esetek 68,5%-ában szövődménymentes volt (III. táblázat). Látótér romlást egyetlen esetben sem észleltünk! Ezt azzal magyarázzuk, hogy a csarnok igen hamar, általában már a műtőasztalon helyreáll, illetve el sem folyik teljesen a csarnokvíz. 8 esetben figyeltük meg a posztoperatív szakban a csarnok átmeneti megsekélyesedését; ez csak egy esetben társult tenzió-emelkedéssel. A műtét alatt vagy a műtét utáni napokban csarnokbevérzés 14 esetben fordult elő; a hyphaema általában kisfokú volt, nyomtalanul és következmények nélkül felszívódott, és a későbbi eredményességre nem volt hatással. Egy postuveitises szekunder glaukomás betegnél előfordult a műtét után igen makacs, ismétlődő és nehezen felszívódó csarnokbevérzés a rubeosis iridis talaján; konzervatív kezelés mellett ez is rendeződött, és a gyógyszeres terápiával azóta kompenzált szemben a rubeosis alig észlelhető. A cataracta képződés gyakoriságát trabeculectomia után a különböző szerzők különböző mértékűnek találták. Annyi bizonyos, hogy a csarnokvíz keringés megváltozása a műtét után kevésbé viharos, mint a klasszikus fistulisatiós műtétek után, ezáltal jóval ritkább az eredetileg tiszta lencse gyors elszürkülése; anyagunkban ez egy esetben fordult elő. A már a műtét elvégzésekor progrediens stádiumban levő cataracta érése folytatódott 3 esetben; ezek közül 2 betegnél került sor egy, illetve másfél évvel a goniotrepanatio után hályogműtétre. Az extrakciót cornealis Graefe-seb készítésével, a filtrációs párna megkímélésével végeztük. 12 esetben tapasztaltunk a goniotrepanatio elvégzése óta fokozatos myopisatiót; e betegek valamennyien a legidősebb korcsoportba tartozó szimplex glaukomások. Megbeszélés A goniotrepanatio késői eredményességére vonatkozó irodalmi adatok (Fronimopoulos és Lambrou, 1977) azt mutatják, hogy 5 év után a nyomásemelkedés gyakorisága nő. Ezt a diascleralis synechiák kialakulásával, a lebeny viszszatapadásával magyarázzák. Késleltetése céljából a műtét különböző módosításait dolgozták ki (háromszög alakú sclera-lebenv, a lebeny alatt oda-vissza vezetett 10/0 varratok, teflonszövetcsík beültetése stb.). Eseteinkben a megfigyelési idő aránylag rövid (maximum 3 év), így, bár a filtrációs párna lelapulását az évek múltával néhány esetben megfigyelhettük, nyomásemelkedést ezzel kapcsolatosan csak egy esetben észleltünk. Az eddig elvégzett 100 goniotrepanatio során szerzett tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, hogy az eddig alkalmazott antiglaukomás műtéteknél ered-86
