Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
I. Takáts, F. Leiszter und J. Varró: Wirkung der Okklusion der Arteria ciliaris posterior longa temporalis auf die Durchblutung einzelner Teile der Uvea bei Kaninchen Bei Kaninchen wurde die temporale Arteria posterior longa an einem Auge mit einem Polyäthylenkatheter verschlossen. Unmittelbar nachher und 10—14 Tage später wurde an beiden Augen mit durch Technicium-99m markierten Mikrosphären die durch einzelne Teile der Uvea in einer Minute strömende Blutmenge bestimmt. In der akuten Versuchsserie war die Durchblutung der Iris + des Ziliai'körpers im Vergleich zur Kontrollseite um 34,2% vermindert, diejenige der Chorioidea um 10% gesteigert. 10—14 Tage nach dem Gefässverschluss war die Durchblutung des okkludierten Auges identisch mit derjenigen des unbehandelten. Da im Laufe vorangehender Untersuchungen nach einem ähnlichen Gefässverschluss weder intraokuläre Druckveränderung, noch verminderte Kammerwasserproduktion zu finden war, wird aufgrund der gegenwärtigen Ergebnisse als bewiesen betrachtet, dass in der Kammerwasserproduktion dem aktiven Transport des Ziliarepithels eine grössere Rolle zukommt als der Ultrafiltration. KÖNYVISMERTETÉS Ocular Plastic Surgery (International Ophthalmology Clinics Vol. 18, No 3, edit.: R. R. Tenzel; Little, Brown and Comp., Boston, 1978. 201 old. 83 ábra) A könyv 14 szerző munkája, 10 fejezetből áll. Az első a szemhéji daganatok esetén végzett műtéteket ismerteti. Rosszindulatú daganatoknál a besugárzással szemben a sebészi kezelést részesítik előnyben, s a szemhéjat a daganatos területen teljes vastagságában kiirtják. Ismertetik a pótlás különböző lehetőségeit. A második fejezet az entropium- és az ektropium ellenes műtétekkel foglalkozik. Recidiváló szenilis entropium esetében az alsó szemhéj retraktorának redőképző varratokkal végzett megrövidítését (Jones, Reeh és Wobig) tartják a leghatásosabbnak. A harmadik fejezet témája a ptosis. A felső egyenes izomra való felfüggesztést ellenzik (deorsumvergentia, keratitis). Több módszert ismertetnek a különböző eredetű és mértékű szemhéjcsüngés korrigálására (Müller-féle izom és a tarsus megrövidítése a levator tnegkímélésével [Fasanellaműtét], levator aponeurosis visszahelyezése, teljes vastagságú szemhéjrezekció stb.). A negyedik fejezet a szemhéjretrakció differenciáldiagnosztikájával foglalkozik, s a leggyakoribb oknak a Basedow-kórt tartják. A konzervatív kezelés mellett műtéti megoldásként a Müller-féle és/vagy a levator izom gyengítését javasolják (Blaskovics, Moran, Henderson). Az ötödik fejezet kozmetikai tárgyit szemhéjplasztika címmel. A hatodik a száraz szemről szól. A konzervatív kezelésben az ocusert kezelést biztatónak ítélik. Leírják a parotis ductus átvezetésének műtéti menetét. A hetedik fejezet a könnyszerveken végezhető műtéteket foglalja össze. Ez a fejezet újdonságot nem tartalmaz. Az orbita fractúráiról olvashatunk a nyolcadik fejezetben. Csak nagyfokú deformitások és jelentősen hibás funkciók esetében javasolják a műtétet, egyébként a megfigyelés mellett foglalnak állást. Pl. blow out fractúránál kis becsípődésnél nem kell beavatkozni. A kilencedik fejezet az orbita sebészetéről nyújt rövid áttekintést, ismertetve a modern diagnosztikai lehetőségeket (venográfia, ultrahang-diagnosztika, axiális orbitális komputer tomográfia), a behatolás módjait (transconjunctivalis, transseptális, extraperiosteális és laterális orbitotomia) s a tumorféleségek előfordulási gyakoriságát saját statisztikák alapján. A tizedik fejezet az enucleatióról és az ezzel kapcsolatos orbitasebészetről szól. Evisceratiót kizárólag endophthalmitis esetében végeznek. A könyv végén tárgymutató, az egyes fejezetek után rövid irodalomjegyzék található. Az összeállítás nem teljes, elsősorban az amerikai szemsebészet mai gyakorlatába enged bepillantást, a témák valóban nemzetközi átfogására nem törekedtek a szerzők. Gábriel István és Kerényi Ágnes 82
