Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 2. szám

Szemészet 116. 78—82. 1Э79. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) és a Központi Radioizotóp Laboratóriumnak (vezető: Varró József adjunktus) közleménye Az arteria ciliaris posterior longa temporalis occlusiójának hatása az uvea egyes részeinek vérátáramlására nyulaknál* TAKÁTS ISTVÁN, LEISZTER FERENC és VARRÓ JÓZSEF Előző vizsgálatainkból [8], melyben a temporális hosszú hátsó ciliáris artériát elzártuk nyulaknál és ez nem járt sem a szemnyomás, sem a csarnokvíz ter­melődésének csökkenésével, az a feltételezés adódott, hogy a szekréciónak, he­lyesebben az aktív transzportnak nagyobb szerepe lehet a csarnokvíz termelé­sében, mint az ultrafiltrációnak. Bill [1] szerint majmoknál a csarnokvíz termelődés csak 20%-kal csökken akkor, ha véreztetés útján a vérnyomás 50 Hgmm-re esik. Hayreh [2] majmok­nál mindkét hátsó hosszú ciliáris artéria elzárása után sem talált szemnyomás­­csökkenést. Ezt azzal magyrázza, hogy ezen állat hét első ciliáris artériával ren­delkezik, melyeken át a sugártest még elegendő vért kaphat. Kiss [3], Kiss és Orbán [4] anatómiai vizsgálatai egyértelműen kimutatták ugyan, hogy az ember és a kísérleti állatok (nyúl és macska) sugártestének, illetve sugárnyúlványainak vérellátása lényegesen különbözik egymástól, mégis a csarnokvíz termelődés mechanizmusának vizsgálatára általánosan el­fogadott a nyúl. Különösen alkalmas a nyúl ultrafiltráció szerepének elemzésé­re. A nyúl szemének első részét Ruskell [7] szerint kizárólag a két hosszú hátsó ciliáris artéria látja el vérrel. Az egyik ér elzárása bizonyosan csökkenti a szem első részének vérellátását és az intravasalis nyomást. Az alább ismertetendő vizsgálatainkban az egyik ér elzárása okozta kvanti­tatív vérkeringés változás mértékét határoztuk meg. Anyag és módszer Vizsgálataink akut és krónikus részből álltak. Mindkét csoportban 9—9 új-zélandi albino nyulat használtunk. A temporális arteria ciliaris posterior longa elzárása az előző kísérletben leírt módon történt [8], mindig az állat jobb szemén. Az akut cso­portban az állat bal szemén is bemetszettük a kötőhártyát, felkerestük a ciliáris eret, de elzárást nem végeztünk, hogy a másik szemen végzett beavatkozást — az érelzárás kivételével — utánozzuk. Az akut csoportban közvetlenül az érelzárás után, a krónikus csoportban az érelzárást követően 10—14 nappal végeztük el a kísérlet azon részét, amely a kvantitatív vérátáramlás meghatározást szolgálta. Ezen kísérlethez humán albuminból készült mikrospherákat alkalmaztunk [9]. Egy ampulla 3 mg liofilizált, 0,75—1,2-106 albumin golyócskát tartalmazott. Ezután 1,0 ml fiziológiás konyhasó­ban oldott 3 mCi technicium-99m-et adtunk az ampullába a golyócskák izotóp jelzése céljából. 15 percnyi rázás után a golyócskák 99%-a jelzetté vált [5]. Az így kapott szuszpenzió specifikus aktivitása 3 mCi/ml volt. A krónikus kísérletben alkalmazott mikrospherák SQUIBB HST-15 HAM, az akut kísérletben alkalmazottak HST-16 HAM típusúak voltak (EIR, Würenlingen, Svájc), melyek átmérője 20—40, illetve 10—20 fim között volt. A jelzésre használt technicium-99m (SQUIBB MINITEC) a molibdén-99 izotóp bomlásterméke, mely 140 KeV-os, tehát közepes energiájú gamma­sugárzó. A törzsoldatból 0,3—0,4 ml-t szívtunk fel tuberkulin feeskendőbe, mely tehát kb. 300 000 mikrospherát tartalmazott. * Az Eü M 3-28-0301-04-2/T sz. tárcaszintű kutatási főirányhoz kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom