Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 4. szám
.Szemészei 11«. 199—203. 1979. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Albertit Béla egyetemi tanár) és a Tüdőgyógyászati Klinika Általános Belosztályának (igazgató: Szegedi Gyula egyetemi tanár) közleménye Kísérletes fakogén uveitis KINCSES ÉVA, SÜVEGES ILDIKÓ és KÁVAI MÁRIA Az autoimmun betegségek pathomechanizmusának tanulmányozását nehezíti az, hogy modellkísérletekben csak részben reprodukálhatók. Az emberi kórképpel való összevethetőséget külön bonyolítja, hogy az egyes laboratóriumokban különféle módszerekkel, állatokkal, antigénekkel dolgoznak. így van ez a fakogén uveitis '(f.u.) eseteiben is, bár az utóbbi évek vizsgálatai egyre több adatot szolgáltattak az autoimmun eredet igazolására. Rmky és Henton [2], Scobee és Slaughter [8] heterológ, Goodner [2], Müller [7] homológ lencsével történt előkezelés és tokhasítás után észleltek f.u.-ként felfogható gyulladásos reakciót a sértett szemben. Homológ anyaggal végzett szenzibilizálás esetén azonban valamilyen adjuváns anyag egyidejű alkalmazása is feltétlenül szükséges az uveitis kiváltásához (Kraus—Maclciw és mtsai [5]). E módszerek bármelyikének alkalmazása után kimutattak hisztológiai vizsgálatokkal mérsékelt, vagy kifejezett gyulladásos elváltozásokat a szem elülső szegmentumában. A kereksejtes, histiocytás beszűrődés mellett minden esetben hiányzott az epitheloid- és óriássejtes infiltráció, amely pedig legjellemzőbb az emberi megbetegedésre. Csupán Marak és mtsai [8] írták le közleményükben 1974-ben e sejtek megjelenését állatkísérletek eredményeképpen. Ugyancsak e kutatócsoport a kísérletsorozatban a hisztológiai vizsgálatokkal párhuzamosan immunológiai módszerekkel is bizonyította a lencse-ellenes antitestek megjelenését, sőt ezeket sikeresen transzferálta szérummal. A szakirodalomban fellelhető ellentmondások keltették fel érdeklődésünket, hogy vajon a különböző szenzibilizálási eljárások után, nyulakban a lencsetok megsértése milyen mértékű gyulladásos reakciót eredményez. Elégséges-e a TBC bacillus és/vagy komplett Freund adjuváns (CFA) bevitele a szenzibilizáció kiváltásához. Anyag és módszer Antigének: frissen eltávolított nyúl, illetve marha szemlencséket a tok eltávolítása után foszfát pufferben (pH: 7,4) homogenizáltuk. A centrifugálás 10 000 g-vel, 20 percig + 4°C-on történt. A szupernatáns fehérje tartalmát Kjeldahl szerint határoztuk meg, s a felhasználásig — 40 °C-on tároltuk. Immunizálás: Azonos nemű, ivarérett csincsilla nyulakat négy csoportba osztottuk. Mindegyik csoportba négy állat tartozott. Az immunizálást frakciókban végeztük, hetenként kétszer, az általunk már közölt séma szerint (Kincses és Csaba [6]). A bevitt extraktum összmennyisége 840 mg proteint tartalmazott. I. csoport: a heterológ anyaggal történő immunizáláshoz bovin lencse kivonatot használtunk. Két állat csak lencse extraktumot kapott, kettőnek pedig 2 ml CFA-t is adtunk im.-an az első és a negyedik héten. II. csoport: a négy állat közül kettőt homológ — tehát nyúllencsével kezeltünk, kettő pedig CFA-t is kapott az előző csoport állataihoz hasonlóan. III. csoport: az állatokat élő, legyengített TBC bacilussal szenzibilizáltuk; 1 ml tisztított tuberculint adtunk im.-an a kísérlet kezdetén. Két állat viszont az előzőekhez hasonlóan CFA-t is kapott, tehát itt az elölt TBC bacilus adjuváló hatásával is számoltunk. E csoport állatainál az egy hónap múlva elvégzett bőrpróba 1:10 000-es hígítású tuberculinnal minden esetben pozitív volt. IV. csoport: a négy kontrollként kezelt állat esetében csak a műtétet végeztük el azonos időpontban, s az előkezelt állatokkal párhuzamosan dolgoztuk fel az enukleált szemeket. 199
