Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
.Szemészet lie. 16.1—IS9. 1919. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinika (igazgató : Németh Béla egyetemi tanár) közleménye Két fistulaképzű műtét, a goniotrepanatio és az Elliot-trepanatio eredményének összehasonlítása BENCSIK RÓZSA és JABLONSZKY ÉVA Az 1960-as évek végén Fronimo-poulos és mtsai írták le az azóta széles körben elterjedt glaukoma-ellenes műtétet, a goniotrepanatiót, amelynek lényege a trepanatiós nyílásnak sclera lemezzel való fedése. Hollwich és mtsai tapasztalata szerint a goniotrepanatio 90,8%-ban volt eredményes nyitott zugú glaukomás szemen (1973). Fischer és Grüner, akiknek esetei között akut zártzugú és szekunder glaukomák is szerepelnek, arról számolnak be, hogy goniotrepanatio után az esetek 89%-ban gyógyszeres kezelés nélkül, az esetek 10%-ban miotikumok adásával a betegség kompenzálható volt (1975). Mindkét értékelésben a minimális megfigyelési idő mindössze három hónap volt. Cvetkovic, Blagojevic és Dodié egy év átlagos megfigyelési idő után, nyitott zugú glaukomában 91%-ban, zártzugú glaukomában 86%-ban ítélték a műtétet sikeresnek. Kevésbé volt hatásos a beavatkozás a veleszületett (69%) és a szekunder glaukomás szemeken (60%). A műtét alatti és utáni szövődmények véleményük szerint jelentéktelenek, elhanyagolhatók voltak (1978). Klinikánkon 1974 óta végzünk goniotrepanatiót azokban az esetekben, ahol a korábbi években Elliot-trepanatio képezte a műtéti megoldást. Az azóta eltelt idő lehetőséget adott arra, hogy az Elliot-trepanatio eredményeivel való összehasonlítás során ne csak a korai, hanem a késői posztoperatív komplikációkat is megfigyelhessük és értékeljük. Módszer Mindkét műtétet helyi érzéstelenítésben végeztük, a Zeiss-f. binokuláris lupét használtuk. Goniotrepanatio : A felső egyenes izomba tartófonál behelyezése után a X és IIh közt kialakított kötőhártyalebenyt a limbusig felpreparáltuk, majd 5X6 rmn-es, limbus alapú, —2/з sclera vastagságú corneoscleralis lebenyt készítettünk. Ezt követően a eorneosclerális átmenet területére 1,5 mm-ев trepánnal nyílást képeztünk. A szivárványhártyán, mely rendszerint előboltosult, gyöki kimetszést végeztünk és a sclera-lebenyt visszahajtottuk. Fronimopoulos eredeti leírását alapul véve a scleralebenybe varratokat nem helyeztünk. A kötőhártyalebenyt szorosan 5—6 csomós, vagy tovafutó varrattal visszavarrtuk. Közvetlenül a műtét után a kötőhártya alá Di-Adreson-F’ aquosum-ot fecskendeztünk és pupillatágítót cseppentettünk. A műtét utáni pupillatágítást a gyulladásos tünetek megszűnéséig folytattuk. A varratokat a 7—8. napon távolítottuk el. Elliot-trepanatio : A limbus felett kb. 7—8 mm-rel a kötőhártyán ív alakú bemetszést ejtettünk, a kötőhártyát az alatta levő szövettel együtt felfejtettük és a corneára hajtottuk. Schnaudigel-késsel a szaru felé metszettünk úgy, hogy a metszés 1 mm-nyire a szaru rétegei közé hatoljon és a corneális határra helyezett 1,5 mm-es trepánnal körülvágott korongot eltávolítottuk. Az irisen végzett gyöki kimetszés után a kötőhártyalebenyt 5—6 csomós varrattal visszavarrtuk. Csak azokat az eseteket értékeltük, ahol a csarnokot levegővel nem töltöttük fel. Subconjunctiválisan Di-Adreson-F' aquosum-ot adtunk. A műtét utáni kezelés megegyezett a goniotrepanatio utókezelésével. 163
