Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
25 Hgmm-nél alacsonyabb kiinduló szemnyomás esetén csökkenést ]/4 és х/8%os Isoglaucon cseppentésével egyaránt elérhetünk. Természetesen, a koncentráció kiválasztásánál figyelembe kell vennünk a beteg vérnyomását is. 2. Ha az Isoglaucon cseppentés során felvett tenziógörbét megtekintjük (4. ábra), látható, hogy a csepp folyamatos alkalmazásával további fokozatos szemnyomáscsökkenés érhető el. Ez a jelenség ismert más glaukoma-ellenes szerek használatával kapcsolatban is. Ezenkívül, megfigyelhető az is, hogy a napszaki tenzióingadozás mértéke csökkenthető a cseppentések számának szaporításával. A szer 6—8 órás hatásidejét tekintetbe véve, általában 3—4- szeri cseppentést ajánlanak. Saját tapasztalataink szerint a Sampaolesi (1967) által ajánlott 19,2 Hgmm-nél alacsonyabb napi átlagérték és a napszaki ingadozást kifejező 2,1 Hgmm-nél kevesebb szórásérték 4—5-szöri cseppentéssel érhető el. Természetesen, a cseppentések számát a kiinduló szemnyomás érték is meg kell, hogy határozza. 3. Azon 30 szem közül, amelyeket hosszabb ideig kezeltünk Isoglauconnal, ötöt nem sikerült a cseppel kompenzálni. A 25 szem többségénél a szemnyomást az Isoglaucon egyedüli alkalmazásával normalizáltuk, néhány esetben azonban Isoglaucon és miotikumok, illetve időszakos Eonurit alkalmazására kényszerültünk. Ez utóbbira 30 Hgmm feletti kiinduló nyomás esetében került sor (5. ábra). Szemek száma Hosszas ISOGLAUCON® kezelés előtti tenzió kompenzálta egyéb nem komp 8 > 35 i 5 2 10 30—35 7 2 1 5 25—30 3 2 3 20—25 3 4-=20 4 5. ábra. A hosszasan alkalmazott Isoglaucon kezelés eredménye A gyógyszer mellékhatásai közül aluszékonyságot tapasztaltunk 3 betegnél, jelentős vérnyomáscsökkenést két normotoniás betegnél és szájszárazságot további két esetben. Az aluszékonyság a gyógyszer prolongált alkalmazása során spontán megszűnt, az artériás hypotonia vérnyomásemelő szer adásával kivédhető lett és a szájszárazság alacsonyabb koncentrációjú Isoglaucon gyakoribb adására elmúlt. Megbeszélés A klonidin hidroklorid szemnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem ismert. Vannak feltételezések, amelyek szerint perifériás alfa-sympathicomimetikus hatása következtében a meridionális sugárizomrészlet kontrakcióját hozza létre és ezáltal a sclera sarkantyúra és a trabeculáris hálózat réseire hat. Ez azonban nem lehet kielégítő magyarázat minden esetben; hiszen pl. az Isoglaucon buphthalmusban és aniridiában is hatásos lehet, amit saját tapasztalataink is igazoltak. Feltételezték azt is, hogy a szemnyomáscsökkenés a vérnyomás csökkenésével van összefüggésben, azonban klinikai vizsgálatok ezt a feltevést sem támasztották alá (Leydhecker és Hertlein, 1971; Heilmann, 1974). Számos megfigyelés szól amellett, hogy a szemnyomásra gyakorolt hatás a központi idegrendszeren keresztül jön létre. 132