Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
c) Utófázis: 9—10. napon a retinoblastok koncentrikus elrendeződésűek. Az axonoknak határozott irányítottságuk van. A kisebb koncentrikus sejtcsoportokat összekötő nyúlványok összekapaszkodnak, az axonok megvastagodnak. A retinoblastok differenciálódása előrehaladt (5. ábra). 6. ábra. E-7, T 14 nap után. A retinociták degenerálódtak, lapos poligonális sejtekből álló tiszta gliatenyészet marad vissza 5. A 10—14. nap után a retinociták száma csökkent, degenerációs jelenségek mutatkoznak. Végül tiszta glia típusú sejttenyészet marad vissza (6. ábra). A tenyészetek szövetmennyiségére vonatkozóan a fehérje tartalom ad felvilágosítást. A 2—4. napon a fehérje tartalom már 0,8—1,0 mg per Petri csésze és ez a tenyésztés során 3—4 mg fehérje per Petri csésze értékig nő. Egy tenyésztési sorozaton belül az egyes Petri csészék fehérje tartalmának szórása kisebb, mint 5%. A különböző embrió populációból nyert egyes tenyészet-sorozatok esetén is a fehérje tartalom reprodukciója olyan, hogy a szórás kisebb, mint 10%. Megbeszélés Megfigyeléseink szerint standardizált populáció és tenyésztési technika esetén az általunk alkalmazott módszer lehetővé teszi a leírt fázisok igen jó reprodukálását. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ilyen típusú tenyészetek jó modellként szolgálnak a retina differenciálódás folyamatának vizsgálatához. A nyert sejtmennyiség elegendő a biokémiai kísérletek elvégzéséhez, ugyanis a neurális típusú szöveteknél 1,0 mg fehérje 10,0 mg nedves szövetet reprezentál [6]. A fehérje tartalom, illetve szövet mennyiség jó reprodukciója ugyancsak előny a biokémiai kísérletek elvégzésekor. Kísérletek folynak a sejttársulások szabályozásában szerepet játszó ciklikus nukleotida-Ca rendszerre vonatkozóan. Összefoglalás A szerzők 7 napos csirke embrió retinát tenyésztettek mechanikus disszociálással. Ez a módszer jól reprodukálható modellként szolgál a retina embriológiai fejlődésének vizsgálatához mind morfológiai, mind biokémiai szempontból, valamint a retina sejtek társulási tendenciájára vonatkozóan. IRODALOM: 1. Barr-Nea L., Barishak R. Y. : Invest. Ophthal. 9, 447 (1970). - 2. Booher JSensenbrenner M. : Neurobiology 2, 97 (1972). — 3. Combes P. C., Privat A., Pessec B., Calothy C. : Cell Tiss. Res. 185, 159 (1977). — 4. Donovan A. : Exp. Eye 7 Szemészet 97