Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 4. szám
Bajka Ágnes (Betkóhoz): Hogyan különítették el kiserek esetében az artériákat és a vénákat ? Takáts István (Betkóhoz): Az előadó említette, hogy a gyermek papilláján a kor előrehaladtával szaporodnak az erek és mennyiségi különbség van a vénák és az artériák között. Ismeretes, hogy nem különböztetünk meg artériás és vénás kapillárisokat. A Kestenbaum „Capillary number test”-et alkalmazva, hogyan tett a szerző különbséget artériák és vénák között ? Betkó János: Egyenes képben tükrözve gyermekkorban az artériák és vénák megkülönböztetése az érfal fokozott transzparenciája miatt könnyebb. Minden eret, amit csak lehetett, megszámolt, közöttük nem voltak kapillárisok. Bajka Ágnes (Salaczhoz): Súlyos esetekben mennyi szteroidot kaptak a betegek, s hogy történt az adagolás? Kakán Ágost (Salaczhoz): Történt-e toxoplazma komplementkötési reakció, s milyen eredménnyel? Takáts István (Salaczhoz): Amennyiben a kevés számú dokumentációból kivehető volt, eseteiben az ún. véna centr. retinae occlusio két fajtájáról lehetett szó. Nevezetesen a vénás stasis retinopathiáról és a haemorrhagiás retinopathiáról (Hayreh, 1974), Előbbi esetben viszonylag jó látás van, kortikoszteroid adása indokolt, míg az utóbbiban ischaemia előzi meg a kórkép kialakulását, s ebben az esetben nincs terápia és rossz a prognózis. Ezek alapján az előadó hármas felosztása önkényesnek tűnik és antituberculin adása sem indokolt. Salacz György (Takátsnak): Csak a II. típusba sorolt esetek (összesen 3) hasonlítottak klinikailag a v.cent.ret.occlusiójához, amelyek a Hayreh által már 1971-ben leírt vénás stasis retinopathiának felelhetnek meg. Az előadásban említett három eset is jó prognózisú volt. Antituberculotikus kezelést nem ezekben az esetekben alkalmaztak. Az idő korlátozott volta miatt a „Spritzfigur” kialakulásának okára sem volt alkalma kitérni. Pontos oka nem ismeretes, valószínűleg hypoxiáról vagy toxikus hatásokról lehet szó. (Bajkának:) A Prednisolon kezelést 40—50 mg-os napi dózissal kezdték, ezt fokozatosan csökkentve 10—15 mg-os fenntartó adagot alkalmaztak a szubjektív és objektív tünetek megszűntéig. (Kahánnak:) Az utóbbi időben a toxoplazma komplementkötési reakciókkal kapcsolatban ellentmondó, megbízhatatlan eredményeket kaptak. Az említett esetekben ezért ilyen irányú vizsgálatok nem történtek. Csapody István (Budapest): A látóideg traumája 1958 és 1977 között 103 esetben észleltek opticus károsodást sérülteknél. Közülük 83 szenvedett egyoldali, egy kétoldali amaurosist. 13 betegnél a laesio részleges volt az egyik oldalon, 6 betegnél kétoldalon. 17 esetben kísérte az elváltozást oculomotorius bénulás. 5 esetben volt módjuk szövettani vizsgálatot végezni. Egy műtétre került esetből elektronmikroszkópos felvételt is készítettek. A patomechanismusra vonatkozóan laboratóriumi kísérleteiket és következtetéseiket ismerteti. Külön tárgyalja a nyílt koponyasérüléseket és a lövési sérüléseket (11 eset). Móritz Pál (Budapest): A chiasma opticum sérülései Az utóbbi 7 évben 10 chiasma-sérültet volt alkalmuk észlelni és kezelni. A sérültek többsége a fiatal korosztályból tevődik össze. Az esetek közül 4-ben bitemporalis hemianopsiát észleltek, egy esetben pedig binasalis hemianopsiát. 5 betegnél féloldali amaurosishoz társult ellenoldali temporalis hemianopsia, vagy csak látótérmaradvány a nazális félben. Egy esetben oculomotorius bénulást, négynél diabetes insipidust észleltek, ezek között két nő volt, mindkettő amenorrhaeássá vált. A többségnél frontális, frontobasális sérülés volt a kóroki tényező, egy esetben pedig bitemporalis tompa sérülés. Tapasztalatok szerint a chiasma opticum sérülése a baleset pillanatában következik be, s definitiv tünetekkel jár. Korchmáros Imre, B. Sármány Judit, Geli Konstatina (Budapest): Intraorbitális injekciókkal kapcsolatos látóideg ártalmak. A II. Szemklinikán 1975. július 1-t követő két és fél év alatt közel 5000 infraorbitalis injekciót adtak. Corbocain injekció után 10 esetben észleltek súlyos látászavart. Hat esetükben általánosan és helyileg alkalmazott értágítók, köztük 2 esetben ggl. stellatum blokád hatására a látás visszatért. Négy esetben, melyekben a látásvesztést 4 órán túl észlelték, a látás véglegesen elveszett. A látásvesztés mechanizmusát elsősorban az a. centr. retinae reflektorikus görcsével, azonkívül a fokozódott orbitalis nyomás okozta (intraorb. inj., haematoma) helyi keringési zavarral magyarázták. Deák György (Budapest): Chiasmasérüléssel járó traumás evulsio bulbi. Autóbalesetet szenvedett betegnél a bulbus traumás enucleatiójárói számol be. A kiterjedt opticus sérülés a másik oldali látótér-defektushoz vezetett a chiasma károsodása következtében. Vita 245
