Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
gyógyulását mutatja be 9. táblázat Műtétet nem fogadta el Elhanyagolt Ü. alól felmentve Gyógyult elsőt másodikat fő 0/ /о fő % fő 0/ /0 fő 0/ /0 fő % 7 20,6 10 37,0 17 28,3 3 5,0 30 50,0 8 21,1 11 36,7 20 28,2 4 5,6 38 53,5 5 18,5 7 31,8 14 25,4 3 5,5 30 54,6 7 20,0 12 42,9 18 23,7 4 5,2 39 51,3 4 13,3 7 26,9 15 23,1 4 6,1 36 55,3 6 20,7 10 43,5 12 17,4 5 7,2 40 57,9 4 12,1 9 31,0 16 17,6 0 6,7 58 63,7 3 11,5 6 26,0 14 17,2 e 7,4 54 66,6 4 12,9 9 33,4 14 14,3 9 9,2 70 71,4 2 9,1 4 20,0 13 14,0 9 9,7 68 73,1 50 16,4 85 33,3 153 20,1 53 7,0 463 61,0 számolásában elöntő jelentősége van annak, hogy mikor kezdődik a kancsalság — hány éves korban — és a gyermek ezt követően mikor jelentkezik, tehát mennyi idő elteltével kezdjük meg a gyógyítását. Adataink átlaga azt mutatja, hogy gondozottjainknál a kancsalság 2,2 éves korukban kezdődött. A fél-kétéves korig 50,1%, kétéves kortól hatéves korig 49,9% a kancsalság kezdetének aránya. Kétéves kortól arányuk évente 22,9—18,6—6,4—2%-os, tehát fokozatosan csökkenő (l. 10. tábl.). Molnár L. [11] a 7111 kórházban kezelt kancsal kezdeti évének átlagát 2,14 évben határozta meg. A tíz évfolyambeli 759 kancsal gyermek közül a kancsalság kezdetekor csak 35% jelentkezett (l. 11. tábl.). A szűrés első évétől az ötödik évig 12,5%-ról 17%.ra, a hatodik évtől a tizedik évig 29%-ról 61 %-ra emelkedett azoknak a száma, akik a kamcsalság kezdeti szakában jelentkeztek. A gyógyítás eredményessége megköveteli, a kancsalság kezdete és a kancsal vizsgálatra jelentkezése közötti időtartam csökkentését. Adataink szerint a 663 gondozottból egyi'e kevesebb azok száma, akik a kancsalság megjelenését követő félévtől ötévig elhúzódó késéssel jelentkeztek. A jelentkezések késését féléves bontásban, számszerű és %-os feldolgozásban all. táblázatban találjuk. A tízéves anyagban szereplő gondozottak száma és %-os aránya igazolja prevenciós munkánkat. А II. táblázat rögzíti annak a 96 szűréskor még gondozatlan gyermek jelentkezési késését is, akiknél a gyógyítást csak hat-hétéves korukban tudtuk megkezdeni. Ezeket a kancsalság kezdetét követő 1,5—5,5 éves késéssel 2,1 — 14,6%-ban szűrtük ki. Azoknál a kanosatoknál, akinél a kancsalítás 0,5—1 éves korukban kezdődött és a vizsgálatra azonnal jelentkeztek a tompalátó 22,2% volt, még a 6—7 éves korban kiszűrteknél 82,3% (l. 12. tábl.). Kedvező a tompalátás gyógyulása azoknál a gyermekeknél, akik a kancsalság kezdetét követően időben, vagy 1—4 év elteltével jelentkeztek. Náluk a gyógyulási arány 87,5%-ról csak 84,7%-ra, míg a kétévnél később jelentkezőknél 73,3%-ról rohamosan 12,6%-ra csökkent (1. 12. táblázat). Hasonló az arány azoknál a gyermekeknél is, akinél a szemüveg viselésével párhuzamos szemállást, üveg alóli felmentést és teljes gyógyulást értünk el. A kancsalság meg jelenését követően a 0,5—1 éves korúak közül 36 gyermek késedelem nélkül jelentkezett a szakrendelésen és 91,6%-uk (33 fő) gyógyult meg. Ezzel szemben a 6—7 éves korban kiszűrtek gyógyulási aránya csak 4,2% (1. 12. táblázat). A tízéves anyagban szereplő kancsalok szakorvosi ellátásban először átlagosan 3,72 éves korukban részesültek. Az életkoruk szerinti átlag a szűrés első ötévében 45
