Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
Szemészet 115. 30—34. 1978. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) közleménye A szemfenéki angioid csíkok klinikai jelentősége KOVÁCS BÁLINT Az angioid csíkok aránylag ritkán előforduló szemfenéki elváltozások. Elhelyezkedésük jellegzetes a látóidegfő körül, és szabálytalan lefutással az aequator felé haladó sötétvöröses striák formájában. A Bruch-membrán mesodermális elasztikus rétegének elsődleges degenerációja következtében alakulnak ki. A degeneratív elváltozás lokalizálódhat csak a Bruch-membránra, de társulhat kiterjedt elasztikus szövet elfajulással is, amikor a szemelváltozás tünetegyüttes rész jelensége. Funkcionálisan önmagukban jelentőségük csekély, a kísérő vagy következményes szövődmények azonban fontosak lehetnek. A leggyakoribb szövődmények Duke-Elder [1] szerint a következők: 1. Macula elváltozások: vérzések, pigmentes lerakódások és atrophiás foltok, néha a macula disciformis degeneratív elváltozása. 2. Peau d’orange: elszórt granuláció vagy foltozott nagyobb areák, sárgásfehér pettyezett foltok a periférián. 3. Chorioidea atrophiás foltok: heghez hasonlít, általában pigment proliferació kíséri. 4. Bruch-membrán druse-i: elszórtan a hátsó póluson. 5. A pigment epithel progresszív atrophiája, mely korai jel lehet. A közlemény célja, hogy eseteink segítségével — a kortörténet részletes leírásának mellőzésével —szemfenéki fényképeken bemutassuk a főbb szövődményeket a kórisme és elkülönítő kórisme érdekében. Megbeszélés A szemorvos az angioid csíkokat vagy véletlenül, mellékleletként, vagy azok szövődményeként fellépett, főleg maculáris funkciózavarok miatt észleli. Azonban tudjuk, hogy nem tisztán szemtükri érdekességek, hanem egy kiterjedtebb mesodermális degeneráció rész jelensége lehet, amikor is más szervek működészavarához vezethetnek [2]. A közölt három betegnél észlelésünk idején csak szemfenéki elváltozások voltak. Duke- Elder által felsorolt szövődmények mindegyikét észleltük, ezért elsősorban a kórisme és elkülönítő kórisme szempontjából tartottuk közlésre érdemesnek. A jellegzetes megjelenésű angioid csíkok mellett, mindhárom betegnél különböző fokú pigmentepithel atrophiát és macula degenerációt észleltünk. Két betegnél spontán, illetve enyhe traumára fellépett retinális vérzés volt. Egy-egy betegnél kétoldali druse-ket találtunk a hátsó póluson, kétoldali „peau d’orange” degenerációt és egyoldali chorioiretinitises heghez hasonlító chorioidea atrophiás foltot. A fluoreszcein angiographia jellegzetes korai, a chorioidealis telődés idején fellépett — és a szemtükörrel látható angioid csíkoktól eltérő alakú és kiterjedésű — felerősített háttérfluoreszcenciát mutatott. A fluoreszcencia órákig tartott a lézió területében levő fibrovascularis szövet festékaffinitása következtében. Jellegzetes volt a kiterjedt foltos háttérfluoreszcencia részben a pigmentepithel károsodás, részben a choriokapillárisok érintettsége miatt. Az elkülönítő kórisme szempontjából a különböző eredetű macula degenerációk, a traumás chorioidea ruptura és a chorioretinális redők jönnek szóba. A chorioidea traumás rupturája és az angioid csíkok között sok azonosság van 30
