Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 3. szám
korán jelentkezik vízus romlás. Fluoreszcein angiographiás vizsgálatokkal Algreve (1970), valamint Chumley és Kearns (1972) a perivenosus gyulladásos infiltrációkat és érújdonképződéséket tanulmányozták. A papilla és a n. opticus elváltozásai nem ritkák és általában neurológiai tünetekhez társulnak. Oedema papillae, a papilla, ill. a nervus opticus nodularis infiltrációja (Laties és Scheie, 1972), neuritis n. optici (Borgioli és mtsai, 1974) és atrophia n. optici fordulhat elő. Az orbita megbetegedése kivételes, az irodalomban mintegy 30 eset ismeretes mindössze (Appelmans és mtsai, 1968). A diagnózist minden esetben végül a biopszia tisztázza. A szemhéj bőrében is fordulhat elő sarcoidos infiltráció. A könnymirigy predikciós helye a sarcoidosisnak. Lehet izolált , máskor a generalizált betegség része. A mirigy atrophiája következtében keratoconjuncitivitis sicca alakul ki. Ha a könnymirigy betegsége más salivatorius mirigy beszűrődésével társul, létrejön a klasszikus oculo-salivatorius szindróma, melyet Heerford 1909-ben írt le szubkrónikus uveo-parotidealis láz néven. Jellemző triásza a kétoldali fájdalmatlan nem supparatív parotis duzzanat, melyhez a szubmaxilláris és szubmandibuláris mirigyek és könnymirigy hypertrophiája, perifériás paresis és uveitis társul. A könnylevezető utak sarcoidosisa rendkívül ritka, legutóbb Durand (1978) számolt be két esetről. Bár a könnyutak átffecskendezhetők voltak, mégis epiphora jött létre, melyet a saccus granulomatosus polypusa okozott. A sarcoidosis szemészeti tüneteiről részletesebben Straub és Stempel (1978) összeállításában olvashatunk. A diagnózis felállításában a betegség bármely formájában kétségkívül segítséget jelent néhány biológiai próba (Mantoux-reakció, Kveim-teszt), a szérum módosulása (megszaporodott IgA, IgB, emelkedett lizozim szint, melyről Weinberg és Tessler (1970) számolt be, és hypercalcaemia) s nem utolsó sorban a radiológiai vizsgálat. A diagnosztika alapja azonban a szövettani vélemény. A conjunctiva biopsziája ma már elengedhetetlen egyszerű diagnosztikus módszer a sarcoidosis nem szemészeti lokalizációjú formáiban is. Ritkán, mint esetünkben is, a betegség izolált conjunctivális manifesztációjára deríthet fényt. Összefoglalás Szerző 29 éves nőbeteg esetét ismerteti, akinél a bulbaris kötőhártyában keletkezett sarcoidos sarjadzás. A conjunctiva gócai a retikuloendotheliális rendszer betegségének egyedüli lokalizációját képezték. A diagnózist szövettani vizsgálat derítette ki; az eltávolított szövetből elektronmikroszkópos felvétel is készült. Összefoglalja a betegség szemészeti tüneteit, s hangsúlyozza a kötőhártya biopszia jelentőségét a sarcoidosis diagnosztikájában. IRODALOM: Algvere, P. : Acta Ophthal., 48, 1129 (1970). — Appelmans, M., Michiels, J., Nelis, Dieryck, P. A. : Bull. Soc. Beige d’Ophtal. 14ít, 451 (1968). — Borgioli, M., Colotto, A., Focacci, C. : Ann. Ottal. 100, 25 (1974). — Calmettes, L., Déodati, F., Bee, P., Camezino, M. : Bull. Soc. franc. Ophtal. 80, 905 (1907). - Chumbley, L. C., Kearns, T. P. : Am. J. Ophthal. 73, 125 (1972). —Crick, В., Hoyle, С., Mather, G. : Brit. med. J. 4049, 1180 (1955). — Crick, R. P. : Trans. Ophthal. Soc. U. Kingd. 76, 403 (1956). — Crick, R. P., Hoyle, C., Smellie, H. : Brit. J. Ophthal. 46, 461 (1961). — Darleguy, P., Blade, J. : Archives d’Ophtal. (Paris) 31, 571 (1971). — Durand, R. : Bull. Mem. Soc. Fr. Opht. — Congres 1977 Masson, Paris. 1978. 77—81. — Francois, J., Lentini, F., Kooner Singh K. : Ann. d’Oeulist. (Paris), 210, 751 (1977). — Pulton, A., Jampol, L., Albert, D. M. : Amer. J. Ophthal. 82, 102 (1976). — De Haas : Ophthalmologica (Basel) 123, 65 (1952). — James, D. (!., Anderson, R., Langlez, D., Ainlie, D. : Brit. J. Ophthal. 48, 461 (1964). — Kaplan: Amer. J. Ophthal. 31, 83 (1948). — Laties, A. M., Scheie, H. 6. : Amer. J. Ophthal. 74, 60 (1972). — Mándi L., Gát L., Kövesdi J., Molnár В., Pintér L. ; О. H. 103, II- 1542 (1962). — Ohba, H Jap. J. clin. Ophthal. 17, 153 (1963). — ref. Zbl. f. ges. Ophthal. 89, 1963—64. 07. — 148
