Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 3. szám
A mérések elvégzése céljából a corneoscleralis határon az első csarnokba tűt lőttünk be, mely polietilén csövön keresztül három nyílású csaprendszer útján elektromanomóterrel, rezervoárral, ill. elektromos áramlásmérővel, ún. flowmeterrel állt összeköttetésben. A manometer kalibrálása után a megfelelő csapnyílás beállítása mellett meghatároztuk az intraocularis nyomást. A nyugalmi szemnyomás beállta után a csarnokvíz termelést határoztuk meg Edwards és mtsai [6] módszerével. Ennek lényege az, hogy 2,5 Hgmm-rel csökkentett perfúziós nyomás mellett mérjük időegység alatt a szemből az áramlásmérőn átáramló folyadékmennyiséget. Az elektromos áramlásmérő (POTE Elektrotechnikai Laboratóriumának készítménye) lényegében egy kondenzátor, melynek kapacitása egy kb. 1,5 mm átmérőjű és 5 cm hosszú műanyagcsőben levő folyadék mennyiségével arányosan változik. A kapacitásváltozás okozta feszültségváltozást mikrográf regisztrálta (2. ábra). Az elektromanométer és az áramlásmérő kalibrálását, majd a szemnyomás és a csarnokvíz termelődésének meghatározását Kipp—Zonen mikrográfon végeztük. A mikrográf érzékenységét úgy állítottuk be, hogy a mikrométer segítségével az áramlásmérő csövébe juttatott 10 fú folyadék a mikrográfon 7 cm-es kitérést adjon. így a 20 cm széles regisztráló papíron közel 30 /Л folyadéknak megfelelő kitérést tudtunk regisztrálni. A 3. ábra egy típusos esetet demonstrál, ahol a manométer és az áramlásmérő kalibrálása után meghatároztuk a szemnyomást. Ezután 2,5 Hgmm-rel csökkentve a perfúziós nyomást, 20 mm/min papírsebesség mellett folyamatosan regisztráltuk a termelődő csarnokvíz mennyiségét. Eredmények Mind az akut, mind a krónikus kísérleti csoportban önkontrollos állatokkal dolgoztunk. Ugyanazon állatnak az egyik szeme volt a kontroll, a másik szem, ahol a temporalis ciliaris eret elzártuk. A krónikus kísérleti csoportban egy esetben sem fordult elő első szegment ischaemia. Ezen leletünk megfelel a korábbi irodalmi közlemények adatainak, miszerint nyálon első szegment ischaemiát csak mindkét hosszú ciliaris arteria diatermizációja okoz. Az akut kísérleti csoportban 11, a krónikusban 20 állat adatait értékeltük. A kontrol] és a kezelt szemek szemnyomás és csarnokvíz termelődés adatait az I. táblázatban foglaltuk össze. A kontroll és a kezelt szemek adatai közötti átlagos eltérést számítottuk ki. I. táblázat Akut csoport Krónikus csoport Kontroll Kezelt Kontroll Kezelt Szemnyomás ..................... 13—19 12 20 13—20 13—20 Hgmm ............................ 0,22 + 2,0 0,25+1,34 Csarnokvíz termelődés . . . 1,2—3,3 1,1—3,5 0,85—3,0 1,1—2,7 ítl/min ............................ —0,05 + 0,67 —0,06 + 0,72 A kontroll és a temporális hosszú hátsó ciliáris artéria elzárt nyúlszemek akut és krónikus csoportjának szemnyomás és csarnokvíz termelődés mennyiségi adatai : átlagos eltérések Eredményeink adatainak egymintás t-próbával történő analízise alapján azt mondhatjuk, hogy nyúlszemeken az egyik art. eil. post, longa elzárása után sem az akut, sem a krónikus kísérletben nem változik szignifikánsan sem a szemnyomás, sem a csarnokvíz termelődés ugyanazon állat nem kezelt, kontroll oldalához képest. Megbeszélés Előző kísérleteinkben macskáknál kimutattuk, hogy az art. eil. post, longa és az art. femoralis nyomása közötti különbség kereken 12,0 Hgmm. Bill [1] nyulaknál hasonló értéket talált. Ezen adatból azonban nem tudjuk, hogy a 13f>
