Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-02-01 / 1. szám
volt tapintható. A jobb submandibularis régióban több babnyi fájdalmatlan nyirokcsomót tapintottunk. Oculo-glandularis szindrómára gondoltunk, és az alábbi vizsgálatokat végeztük el: kötőhártya kenetet, kimetszett conjunctiva darabkát, a submandibularis régióból eltávolított nyirokcsomót bakteriológiai tenyésztésre, illetve szövettanra küldtünk. Először tularaemiéra gyanakodtunk, és a beteget ez irányban vizsgáltuk ki: A szerológiai vizsgálatok, komplement kötési reakció, tularin bőrpróba negatívnak bizonyult. Ugyancsak 1. ábra. Csomós elváltozások a conjunctiván negatívak voltak a rutin vizsgálati eredmények is (vizelet, WaR, Mantoux). A kvalitatív vérképben 6%-os eozinofiliát találtunk. Negatív eredménnyel végződtek a Brucella, Pastourella pseudotbc. irányában végzett vizsgálataink is. Conjunctiva mosófolyadékából és a kötőhártyán levő csomók egyikéből készült szuszpendátummal 2 tengeri malacot intraperitoneálisan beoltottunk. Egy másik állatot, mint kontrollt, az ép szemből nyert mosófolyadékkal oltottunk be. A 20. napon az egyik kísérleti állat elpusztult. A boncolási eredmény negatívnak bizonyult. A másik 2 tengeri malac — egy kísérleti és egy kontroll — egészségesek maradtak, súlyban gyarapodtak. Az eltávolított nyirokcsomó és conjunctiva darabka szövettani eredménye epitheloid sejtes transzformációt mutató gócos granulomatosus lymphadenitis és conjunctivitis volt. A beteget lokális és általános terápiában részesítettük. Lokálisan Prymicint, Tetran szemkenőcsöt, a 10. naptól kezdve pedig Depersolon szemcseppet alkalmaztunk. Általánosan napi 1,0 g Chloramphenicolt adtunk, összdózisban 8,0 g-ot. A fenti terápiára, illetve beavatkozásra a conjunctiva kemózisa és göbös gyulladása 2 hét alatt meggyógyult, a beteg panaszmentessé vált, a praeauricularis és submandibularis nyirokcsomók nem voltak tapinthatók. A beteget 1 évig figyelemmel kísértük, de recidivát nem tapasztaltunk. E dignosztikus nehézségeket okozó eset a klinikai kép, a negatív szerológiai és bakteriológiai leletek, valamint a szövettani kép alapján is megfelel az irodalomban Parmawd-conjunctivitisnek tartott ritka kórképnek. A szövettani vizsgálat elvégzéséért ezúton mondunk köszönetét a DOTE Kórbonctani és Kórszövettani Intézetének. Összefoglalás A szerző hazánkban ritkán előforduló betegséget ismertet. Részletezi a kórkép diagnosztikus nehézségeit, klinikumát. Esete a klinikai kép, szerológiai és bakteriológiai leletek, valamint a conjunctivából és a praeauriculáris nyirokcsomóból készített szövettani kép alapján megfelel az irodalomban Parinaud conjunctivitisnek tartott kórképnek. IRODALOM: 1. Darier В.: eit. Hoor. — 2. Duke-Elder S System of Ophthalmology vol. VIII. 106—108. Henry Kimpton Со. London (1965). — 3. Cijford S. B.: Amer. J. Ophthal. 10, 484 (1927). — 4. Goldzieher VSzemészeti lapok 2, 2. 1 (1904). — 5. Henry M.: The J. of Pediatrics 37, 535 (1954). — 6. Hoor К.: A Parinaud-féle conjunctivitis. Purjesz Emlékkönyv Hornyánszky Csász. és kir. Udv. könyvnyomdája Budapest 43
