Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-02-01 / 1. szám
tett, így kézenfekvő volt először vérzéses szövődményre gondolni. Az ellenőrző vizsgálat azonban koagulációs zavart nem mutatott. Általános státuszából lényeges kiemelni a jobb glutealis régióban már gyógyulóban levő injekciós tályogot, a bőr sárgás színét és a polyuriát. A laboratóriumi vizsgálatok májfunkció zavart és a vese koncentráló készségének beszűkülését mutatták. A beteg általános állapota és közérzete az előzmények és a felvételkor észlelt státusz ellenére kielégítő volt. Fő panaszát rohamos látáscsökkenése és hallásromlása képezte. A második szemészeti konzílium alkalmával mindkét szemen tágult conjunctivalis érrajzolat és enyhe ciliaris izgalom volt látható. A visus: kml, 0,04-re romlott. Porszerű praecipitatumok, tyndallizáló csarnokvíz ellenére kezdetben synechiák nem voltak, a lencse és az üvegtest elülső harmada tiszta maradt. Átvilágításkor gyengült visszfényben apró mozgó homályok tűntek fel. Szemtükrözéskor a retina felszínén több, kb. papillányi, szürkésfehér, 2D-t elődomborodó gomolyag volt megfigyelhető (1. kép). Az üvegtestben sejtes kiszóródás látszott. A retina az üvegtest hátsó harmadának borússága miatt csak elmosódottan volt látható. Az elváltozásokat gallérszerű vérzés övezte. A szemészeti kép alapján most már mikotikus elváltozásra gondoltunk bakteriális szeptikus endophthalmitis lehetőségén kívül. Feltételezésünket a szemtükri lelet mellett alátámasztotta az is, hogy a látászavar tartós, kombinált antibiotikum kezelés mellett és ellenére alakult ki úgy, hogy a beteg közben prednisolont is kapott sepsis és toxikus májlaesio miatt. Áz endophthalmitis fokozódását látva a szteroid kezelést néhány nap múlva megszüntettük, közben gombatenyésztéshez vér, vizelet, csarnokvíz, körömkaparék és gennymintát (glutealis tályogból) küldtünk. Ebben a periódusban általános kardiális kezelést, К pótlást, nagy adag penicillint és erythromycint, lokálisan mydriatikumokat és chlotrimasol (antimikotikum)-cseppet alkalmaztunk. Mivel az endophthalmitis további progresszióját észleltük és a tenyésztésre küldött anyagból a Candidára pozitív körömkaparék kivételével sem baktérium, sem gomba nem tenyészett ki, a celluláris immunkészség vizsgálatára is sor került. Bőrpróbák: tuberculin kivételével az összes többi (Candida-f trychosan és nyolc baktérium antigén) negatív. Lymphocyto, blasttranszformáció: phytohaemagglutininnel csökkent reakciókészség. MIF termelés (Macrophage Inhibitory Factor): Candidával szemben nem volt, tuberculinnal szemben mérsékelt migratio-gátlást lehetett kimutatni. 2. kép. Funduskamerával készített felvétel. Gyógykezeléssel befolyásolhatatlan proliferativ elváltozás a lencse mögött. A széli részeken még derengő visszfény észlelhető Fenti vizsgálatok részleges celluláris immundeficientiára mutattak, ezért humán vérből praeparált „transzfer-faktor” infúzióval egészítettük ki az eddigi terápiát. A beteg láztalanná vált, somatikus erőnléte javult, azonban fényérzését mindkét szemén elveszítette. A szem megbetegedésének végstádiumában amaurotikus macskaszem alakult ki mindkét oldalon (2. kép). Betegünk esetében az endophthalmitis kialakulását végeredményben a heroikus műtét utókezelésekor alkalmazott tartós antibiotikum és szteroid-kezelés segítette elő. Ebből a szempontból iatrogen betegségnek tekinthetjük. Hazánkban is egyre több szívműtétet és olyan műtétet végeznek, melyek utókezelése esetenként elhúzódó intenzív ellátást igényel. A túlélők száma emelkedik, ezzel együtt a gombás endophthalmitisek előfordulásával és a felmerülő diagnosztikus nehézségekkel is számolnunk kell. 40
