Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-02-01 / 1. szám
vező eredményről számolt be Wong, uveitis, Buckley és Gills, Basar és mtsai Behcet-kór kezelése kapcsán. Második esetünkben alkalmazott R74 nem hozott kielégítő eredményt. Korábban ezt a gyógyszert eredményesen alkalmaztuk prednisolonra nem reagáló uveitisekben (Fekete és mtsai). Jelen esetben azonban csak az adagolás időtartamára sikerült a folyamat stagnálását elérni. Második esetünkben a komplex cytostatikus terápia bevezetésekor arra törekedtünk, hogy a különböző hatásmechanizmusú gyógyszerek olyan kombinációját állítsuk össze, amely a leghatásosabb és a legkisebb mellékhatások kialakulásához vezet. így került sor az alkilező szerek közül a klorambucil (Leukeran), az antimetabolitok közül az azatioprin (Imuran) és a növényi alkaloidok közül a Vinblastin adására. Ezek a gyógyszerek a lymphocyták osztódását gátolva az effektorsejtek kialakulását akadályozzák meg, így elsősorban a celluláris immunitást nyomják el. A Immorális immunreakció, csökkentésére alkalmaztuk a Cuprenilt (D-Penicillamin). A hatás fokát és a maximálisan tűrt adagokat a szem állapota mellett a vérkép alakulásából állapítottuk meg. A kezelés folyamán thrombocytopeniát nem észleltünk. Mérsékelt granulocytopenia kialakult a kezelés 3. hetében és tartott a cytostatikus kezelés befejezőéig. A lymphocytopoesis kifejezett gátlását mutatta, hogy a harmadik héten a perifériás vérképben nem láttunk egy lymphocytát sem. Eddigi megfigyelések — főleg transzplantációs immunológiai vonatkozásban — azt bizonyítják, hogy a legkifejezettebb immunszuppressziót ALG kezeléssel lehet elérni. Az első eredmények sy. o. vonatkozásában is kedvezőek (Fuchs, Prindull és mtsai). Saját esetünkben kiemelkedő az alkalmazott ALG igen kis összdózisa (50 ml). Az eddig ismertetett esetekben ennél jóval nagyobb adagokat alkalmaztak (Fuchs: 755 ml; Prindull és mtsai: 1375 ml). így felvetődik a kérdés: beszélhetünk-e az ALG hatásos terápiás adagjáról esetünkben? A lymphocytaszám alakulásáról arra következtethetünk: valószínűleg igen. Az első adag ALG beadása után már másnapra létrejött lymphocytopenia, amely az adagolás befejezése utáni 4—5. napon érte el a mélypontot (ez egyezik az irodalmi adatokkal, amelyek szerint 5—7. napra jön létre ALG hatására számottevő lymphocytopenia, Pichlmayr). Ezután a mm3-kénti lymphocytaszám mérsékelten — kb. 1 hét időtartamra — emelkedett, majd a komplex kezelés 3. hetében csökkent le nullára. Ez már a cytostatikus hatás következménye lehet. Saját eseteink alapján tehát a kortikoszteroid kezelésre nem reagáló sy. o. eseteiben a következő kombinált immunszuppresszív terápiát ajánlhatjuk: 1. Kortikoszteroid magas dózisa; 2. Cytostatikumok adása: enyhébb hatású alkilező szerek hatástalansága esetén optimális kombináció (Imurán, Leukeran esetleg Vinblastin); 3. ALG lokális és iv. alkalmazása; 4. Cuprenil (D-Penicillamin) adása. Valószínű, hogy nagy dózisú kortikoszteroid és cytostatikumok adásakor az ALG kisebb dózisa elégséges, ami nem közömbös az ALG mellékhatásai szempontjából. A fenti kombinált kezelés leküzdhető mellékhatásokat eredményezett a szem teljes gyógyulása mellett. Összefoglalás A szerzők kombinált immunszuppresszív kezelést ismertetnek sympathiás ophthalmia két esete kapcsán, amely előzőleg kortikoszteroid terápiára nem gyógyult. A kortikoszteroidok magas dózisa mellett optimális cytostatikus kombinációt és ALG kezelést ajánlanak. 31
