Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-02-01 / 1. szám
Szemészet 114. 15—19. 1977. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) közleménye Áttekintés ablatio retinaeben szenvedő betegeink műtétéiről VASTAG OSZKÁR Az ablatio retinae elleni műtéteknél a sclera rövidítést szolgáló lamellaris sclera resectiót Paufique [18] vezette be. A sclera-bedomborító eljárás Custodis [6] nevéhez fűződik, majd Schepens [21], Lincoff [ 14] fejlesztették tovább. A kezdeti poliviol után szilikon tubust, ill. szivacsot használnak. A ma még sok helyütt alkalmazott meleghatást egyre inkább felváltja a kíméletesebb kryopexia (Lincoff és mtsai[ 16] Fison[9], Bietti [1], Radnót és Varga [20], Varga [23]). A subretinális folyadék leengedése vitatott téma. Cibis [5] mutatott rá először, hogy a subretinális folyadék leengedése komplikációkat okozhat. Egyre több közlemény foglalkozik e kérdéssel. Kritériumokat állítottak fel, mikcr kell és mikor nem kell drénázst végezni {Nadel, Gieser, Lincoff [17], Chignell és mtsai [4], Bőké [2], Leaver és mtsai [13],,,Editorial” [7]). Klinikánkon 10 éve vezettük be az impressziós módszert, amelyet azóta leggyakrabban végzünk az ablatio gyógyítására. Szükségesnek tartjuk, hogy operált betegeinkről összefoglaló statisztikai vizsgálatot, ill. elemzéseket végezzünk, és meghatározzuk a klinikánkon elért eredményt, az azt befolyásoló körülményeket. Beteganyag és módszer Ablatio retinae esetén mindig hármastükrös (ülő és fekvő testhelyzetben) vizsgálatot is végzünk az ablatio kiterjedésének és a szakadások pontos lokalizációjának megállapítása céljából. A vizsgálathoz rutinszerűen hozzátartozik a másik szem hármastükrös vizsgálata. Jelentős az ablatio prevenciójának problémája. A leválásra prediszponáló ablatio nélküli forameneket ellátjuk. A prevencióról szerzett tapasztalatainkról klinikánkról már többen beszámoltak (Rácz, Szilvássy, Pintér [19]). A műtétet általában lokális anaesthesiában, szükség esetén intubatiós narkózisban végezzük. A műtét elején a szabaddá tett sclerát hajlított tompa eszközzel benyomjuk, és szemtükörrel lokalizáljuk a szakadás helyét, hogy a resectiót a megfelelő helyen végezzük. Általában 1/2—1/3 sclera vastagságot resecálunk 3—4 mm szélesen. Patkó alakú vagy egy szektorban levő több lyuk esetében egy kvadránsra kiterjedő ív alakú resectiót végzünk. Több szektorra kiterjedő lyuksorozat esetében a szemizmok alatt haladva végezzük el a resectiót. Mindig ügyelünk arra, hogy a szakadás az impresszió tetejére kerüljön. Az impresszió vége legalább 1—1,5 órával tovább ér a szakadásnál és a periféria felé hajlik. Különálló lyuk esetében igen előnyösnek találtuk a radier irányú resectiót és impressziót. A resecalt területnek megfelelően gömbelektródával pergamentizációt alkalmazunk. A resecalt területen az impressióhoz használt anyag kezdetben polietilén cső volt. Ezt később felváltotta a szilikon plomba, melyet azért kezdtünk alkalmazni, mert kevésbé rigidnek látszott, és plaszticitása miatt a szemhez való adaptáltsága is jobbnak tűnt. Az impresszióhoz használt anyagot damil-varrattal fixáltuk a resectiós árokban. A leválás késői felismerése, helyesebben a betegek indolenciája, mely a késői jelentkezést és a nagy kiterjedésű leválást vonja maga után, a legtöbb esetben szükségessé tette a subretinális folyadék leengedését, mely perforáló diatermiás szúrással történt a resecált területben. Az ablatio nélküli foramenek elzárására, ill. impressziós műtétek utáni élő foramenek ellátására xenon-fénykoagulációt alkalmaztunk. Műtétek fajtái és megoszlása a következő volt: sclera resectio — diatermizáció — impresszió 247, diatermizáció 55, kryopexia 6, xenon-fénykoaguláció 23, cerclage 7. 15
