Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)

1977-05-01 / 2. szám

Izotop vizsgálat: tumor negatív.

EHG lelet: o. d. normál lefutású és amplitúdójú kiváltott potenciálok.

0. sin. csak mikrohullámok nyerhetők.

Vélemény: a bal retina nagyfokú bioelektromos aktivitás-csökkenését a vascularis laesio és eh. leválás együttesen sem magyarázza.

UH vizsgálattal minden irányból tömött szövetre jellemző echogramot kaj>t uiik. mely felül és temporalisan a sclerával összefüggőnek látszott. Az a tény, hogy a tömött szövet minden irányból kimutatható volt arra utalt, hogy nagykiterjedésű és prominenciája a vizsgálófej holt zónájánál (11,5 mm-nél) jóval nagyobb (1., 2., 3. ábra).

A fenti leletek az intraoculáris tumor gyanúját nem tudták kizárni, mégis a konzervatív kezelés mellett döntöttünk és további vizsgálatokat terveztünk az esetleges metastasisok kimutatására (Anamnézisben uterus exstirp.). így megfigyelhettük, hogy a tumornak vélt elváltozás fokozatosan kisebb és laposabb lett. Négy héttel később a betegnek bal szemén aphakiás corr.-val 5/15 visusa volt, csarnoka megmélyült. — Két és fél évvel az első vizsgálat után (1976. nov.-ben) a betegnek bal szemén retinopathia diabetica miatt csak 2 m o. u. a visusa, de retinája mindenütt fekvő, a tumor biztosan kizárható volt.

Az irodalmi adatok közül Massin és Poujol [4] esete hasonlít leginkább a miénkhez, ők azonban még a diasclerális átvilágítást és a P32 testet is pozitívnak találták. Betegük csak azért kerülte el az enucleatiót, mert monoculus volt. A pozitív, de később spontán negatívvá vált leleteket, valamint a tömött szövetre jellemző echogramot subehorioidealis vérzéssel magyarázták a szerzők.

Freyler [3] kilenc szövettanilag, ill. műtéttel igazolt véres érhártya leválást közöl, melyeket csak UH vizsgálattal tudott diagnosztizálni.

A mi tévesen diagnosztizált esetünkben is minden bizonnyal vér volt a levált eh. alatt. Feltevésünket a funduson talált számos retinális és subretinális vérzés is megerősíti.

A továbbiakban klinikánkon minden olyan eh. leválást megvizsgáltunk UH- gal, amely a műtét vagy perforáló sérülés utáni 8. napon, ill. azon túl még fennállott. Két év alatt 16 műtét és perforáló sérülés utáni eh. leválást vizsgáltunk meg. Eseteink többségében a diagnózis már az UH vizsgálat előtt is tisztázott volt, 4 esetben azonban intraoculáris tumor, 7 esetben pedig retina leválás gyanúját tudtuk kizárni.

Eredmények

A eh. leválásokat echogramjuk alapján három csoportra osztottuk.

1. csoport: Sok apró cakk az üvegtest területében, köztük és a sclera-echo között a görbe nem tér vissza az alapvonalra. Ez a görbe-típus emlékeztet a tömött szövet jellemző echogramjára [1], de eh. leválás esetén a kóros szövet mindig az üvegtest elülső részében és nagy, legalább egy vagy két kvadránsnyi területen mutatható ki. Oka: a levált chorioidea alatt vér van (3. és 4. ábra).

2. csoport: Egyetlen széles, magas cakk az üvegtestben jelzi, hogy a eh. a retinával együtt vált le és alatta folyadék van. A kóros visszhang és a sclera-echo között a görbe hosszabb vagy rövidebb szakaszon, a leválás előemelkedésétől függően, visszatér az alapvonalra. Az echogram hasonló ahhoz, amit ablatio retinae esetén látunk, de csúcsa szélesebb annál (5. ábra).

3. csoport: Kettős tüske az üvegtestben, keskenyek, hegyesek, magasságuk közel azonos és megközelíti vagy eléri a sclera-echo magasságát. A két tüske között, valamint a második cakk és a sclera-echo között a görbe legtöbbször visszatér az alapvonalra, hacsak nem túl lapos a leválás. Ez a kép, amely nemcsak a műtétet vagy sérülést követő, hanem az idiopathias retina leválások esetében sem ritka [5], a retina és a éli szeparált leválását jelzi. Az egyes rétegek között folyadék van (6. ábra).

Mindhárom görbe-típusra jellemző a kóros visszhangot adó szövetek nagy reflektivitása, vagyis kis teljesítménnyel magas tüskéket kapunk az oszcillosz-105