Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
2e 2j 2e ábra. Artériás és vénás fázis a harmadik kontrollvizs gálát alkalmával 2f ábra. A gyógyult beteg angiographiás képe Az influenza szemészeti szövődményei az irodalomból jól ismertek (Duke— Elder). Orsoni az 1957—58-as influenza járvány idején a Velencei Civil Hospitalban kezelt influenzás betegek között 10 esetben iris izgalom kíséretében lezajlott keratitis herpeticát, 6 esetben pedig akut glaukomás rohamot figyelt meg. Hajutyin megfigyelései azt igazolták, hogy az enyhe lefolyású influenza gyakran idegrendszeri és szemészeti szövődményekkel járhat (arachnoiditis, oedema papillae, neuritis n. optici). A szerző 1952—62 között 84 olyan megbetegedést észlelt, ahol az anamnézisben influenza szerepelt. Hanzyc influenza után fellépő corpus ciliare abscessusról számolt be, melynek következtében a sclera perforálódott, és a szem elpusztult. Pacurariu az 1954—58 között lezajlott járványok szemészeti szövődményeit dolgozta fel, és leggyakrabban keratitis dendriticát (1,25%) figyelt meg. Krol 124 szövődményes esetét ismertette, melyek között első helyen 70 esetben a cornea érintettsége szerepelt, amit az uvea gyulladása követett 34 esetben. Neuritis n. opticit 4-ízben észlelt, míg a retina gyulladását háromszor sikerült megfigyelnie. Sergeev influenzában meghalt betegek chiasmáját Bielschowszky—Foot technikájával készített metszetekben vizsgálta, ahol foltos oedemát, necrosist, érelzáródásokat és pericapillaris haemorrhagiát talált. Luedde szerint influenza után akkomodációs bénulás is felléphet. A századforduló körül ismertetésre került esetek leírása és saját betegeink szemfenéki elváltozása között igen nagy hasonlóságot találtunk. Danco szerint az 1890-es influenza idejéből ismertek az első szemfenéki elváltozások, amelyekre jellemző volt a csillag alakban elhelyezkedő kicsiny fehér foltok megjelenése a macula körül, amit Leber retinitis stellatanak nevezett. Maklakow esetében az influenzás megbetegedés után látásromlással járó papilla elváltozás jelentkezett a szemfenéken, majd 3 hét múlva a maculán típusos „Spritzfigur” jelent meg, de ekkor a papilla már ép volt. A retinitis albuminuricát a szerző kizárta. Zimmermann a hasonló szemfenéki eltérés mellett egyik esetében szemizombénulást észlelt. A centrális chorioretinitisek etiológiája változatos. Különböző infekciók (lues, tbc., vírus), allergiás toxikus károsodások, vasculáris gyulladások hozhatják létre, s van amikor számunkra az etiológia ismeretlen marad. S3
