Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-11-01 / 4. szám
a) Gyanút keltő a klinikai kép. Gyakoribb az izolált, gócos chorioretinitis, mint az elülső szegmens egyidejű gyulladása. Szembetűnő fluoreszcein angiográfiával a chorioidea és a retina egyidejű vérbősége a gócoknak megfelelően, hiányoznak a gümőknek megfelelő értélén területek. Még jellemzőbb, hogy a retinán kívül a látóidegfő is mindig érintett, vizenyős vagy elfehéredett. Mindez a toxoplasma neurotrop természete mellett szól. A retina egyidejű gyulladását üvegtesti jelenségek is kísérik. b) A gyanút megerősítő adat a toxoplasma KKR pozitív volta és annak csökkenése, vagy negatívvá válása Tindurin + szulfamid (tetracyclin) kezelés hatására. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a beteg toxoplasmával fetőzött volt, de azt nem, hogy az eresburokgyulladást is e fertőzés okozta. Az eresburokgyulladás ugyan gyakoribb a toxoplasma KKR pozitív népességben, de e pozitivitás jóval gyakoribb, mint az eresburokgyulladás. Eseteinkből viszont az is kiderül, hogy a Mantoux vagy a mellkasfelvétel pozitivitása, a magas AST titer pozitivitás, a pozitív garatváladék sem zárja ki a toxoplasmosisos etiológiát. c) Három esetben a toxoplasmosisos eredetet bizonyító a kórlefolyás volt. Mycobacterium gátlószerekre, Streptococcus béta haemolyticus ellen irányuló penicillinre és főként a mindkettőt kísérő Prednisolon kezelésre ugyan átmenetileg csökkentek a tünetek, de végleges gyógyulás mindaddig nem következett be, míg Superseptyllel (tetracyclinnel) kombinált Tindurin kezelésre nem tértünk át. Előnyösebb volna, ha a toxoplasma KKR viszonylag későn megállapítható lelete helyett, házilag végeznénk vele egyenértékű indirekt immunfluoreszcenciás vizsgálatot. Valószínű, hogy toxoplasmin ic. adására a chorioretinitises gócok vérbősége és így fluoreszcein áteresztése is megnő. Ezek képezik további vizsgálataink tárgyát. Összefoglalás Disseminált chorioretinitis öt, és uveitis egy fiatal felnőttkori esetében gyanút keltő volt a retina és a látóidegfő fluoreszcein angiográfiával igazolható részvétele. A gyanút megerősítette a pozitív komplementkötési reakció, de bizonyító erejű csak más, átmenetileg hatékony szerek után alkalmazott kombinált Tindurin kezelésre bekövetkező végleges gyógyulás volt. IRODALOM: 1. Binkhorst, C. D. : „Toxoplasmosis.” Stenfert Kroese, Leyden (1948). — 2. Francois, J. : „La toxoplasmose et ses manifestations oculaires”, Masson, Paris (1963). — 3. Franke, H. : „Human Toxoplasmosis.” Ed. J. C. Siim, p. 103., Munksgaard, Copenhagen (1960). — 4. Frenekt, J. K. : „Toxoplasmosis; with Special Reference to Uveitis”, ed. A. E. Maumenee, p. 799, Wilkins, Baltimore (1962). — 5. Higaki, T. : Folia Ophthal. Jap. 24/3, 275.—6. Hatvani, I. : Szemészet, 109, 141 (1972). — 7. Perkins, E. S. : „Uveitis and Toxoplasmosis”, Churchill, London (1961). — 8. Perkins, E. S., Dobree, J. H. : „The Differential Diagnosis of Fundus Conditions”, Kimpton, London (1972). — 9. Perkins, E. S. : Brit. J. Ophthal. 57, 1 (1973). — 10. Ramsell, T. G. and Gomero, B. A. : Brit. J. Ophthal. 51, 282 (1967). — 11. Shimizu, K., Nahayama, L. and Sano, T. : Acta Soc. Ophthal. Jap. 73, 172 (1969). — 12. Van Buskirk, E. M., Lessel, S., Friedman, E. : Arch. Ophthal. (Chicago) 85, 369 (1971). M. Сабо, Э. T a p и; Некоторые офтальмологические случаи острого токсоплазма взрослых В 5 случаях диссеминированного хориоретинита, и в одном случае увеита у молодого взрослого возникло подозрение на участие сетчатки и соска зрительного нерва подтвержденное флюоресцеиновой ангиографией. Подозрение подтверждалось также положительной реакцией связывания комплемента, однако окончательным доказанием служило только окончательное выздоровление под действием комбинированного лечения Тиндурином после применения других временно эффективных препаратов. 219
