Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-05-01 / 2. szám
of the adults. The difference between the 2 averages £><0.1 is also significant. The inflammatory complication, the proportion of perforating injuries of the sclera and the intraocular foreign bodies are significantly fewer in children. In the interest of the prevention of lesions is emphasized the appropriate education, the importance of the instruction, the prohibition of the dangerous games and toys and the adventage of the spectacles of splinter-proof. In order to promoting of the rehabilization the attention is called to the directives of the modern treatment of injuries included the struggle against amblyopia. E. Szalay und I. Korchmáros: Durchdringende Augenverletzungen im Kindesalter im 7jährigen eigenen Krankengut Aufgrund der Angaben von an der II. Budapestéi' Augenklinik zwischen 1967 und 1973 unter Pflege gestandenen 109 Kindern und 449 Erwachsenen mit durchdringender Augenverletzung war festzustellen, dass der sich nach der Verletzung entwickelte Visus bei den Kindern durchschnittlich 0,344 betrug, bei den Erwachsenen 0,422; die Differenz der beiden Durchschnittswerte ist signifikant (p<0,l). Unter den Kindern war das Verhältnis der entzündlichen Komplikationen, der durch die Sklera dringenden Verletzungen, der intraokularen Fremdkörper signifikant niedriger. Im Interesse der Verhütung von Verletzungen wird die Wichtigkeit der entsprechenden Erziehung, das Verbieten von gefährlichen Spielzeugen und Spielen betont. Um die Rehabilitation zu fördern, werden die Richtlinien der entsprechenden Versorgung der Verletzung erlittenen Personen angegeben, unter ihnen wird der Kampf gegen die Amblyopie behandelt. KÖNYVISMERTETÉS H. Lang, W. Rick, L. Róka: Optimierung der Diagnostik Springer-Verlag Berlin, Heidelberg, New York. Deutsche Gesellschaft für Klinische Chemie Merck-Symposium 1973, 275 oldal, 50 ábra, 53 táblázat. A könyv Mainzban 1973 január 18 — 20-ig tartott Merck-Symposium anyagát tartalmazza. A Symposium célja az optimális diagnózis felállítása, amelyet négy kérdés köré csoportosítva vitattak meg. Az első részben felvetik, hogy hogyan járulhat hozzá a klinikai kémikus a diagnosztika optimalizálásához. Az optimális diagnózis felállításához a klinikus és klinikai kémikus összehangolt munkája szükséges. A klinikusok a klinikai tünetek alapján felállítanak egy vagy több lehetséges diagnózist. A klinikai kémikus elvégzi a szükséges laboratóriumi vizsgálatokat. Helyes ha a laboratóriumi értékeket több vagy legalább két párhuzamos vizsgálat alapján állapítják meg, evvel a módszerek hibája és az esetleges tévedések lehetősége csökken. A klinikai tünetek és a laboratóriumi adatok figyelembevételével állítják fel a helyes diagnózist. A második részben a vizsgálatok spektrumának megválasztásával foglalkoznak. Részletezik, melyek azok a laboratóriumi vizsgálatok, amelyekre valamennyi klinikusnak szüksége van, valamint azokat a speciális laboratóriumi analíziseket, amelyeket a klinikum különböző területei és bizonyos betegségek diagnosztizálása igényel. A harmadik rész a laboratóriumi eredmények megbízható kiértékelésének feltételeit tartalmazza. Alapfeltétel a helyes laboratóriumi kontrollok elkészítése. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a betegek klinikai körülményeit (milyen kezelésben, mennyi ideig részesült), táplálkozási viszonyait, valamint azt, hogy a kapott eredmények mennyire térnek el a kontroll csoporttól és ez az eltérés specifikus-e. Célszerű a laboratóriumi módszerek standardizálása és a lehetőség szerinti automatizálása. Utolsó témaként az analízis eredményeinek értelmezésével foglalkoznak. Felhívják a figyelmet az analízis módszerének specifitására. Fontos a pontos normál értékek meghatározása, az analizált minta paramétereinek ismerete ahhoz, hogy az eredmények helyesen értelmezhetővé váljanak. Valamennyi probléma megoldását és az orvostudomány előrehaladását a klinikus és klinikai kémikus jó együttműködése elősegíti. Lajos Judit 86
