Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
Megbeszélés Az utóbbi néhány évben elvégzett hasonló jellegű vizsgálatok azt látszottak bizonyítani, hogy a chorioideán átáramló vérmennyiség 30 Hgmm-ig stabil, és csak ezen intraocularis nyomásérték felett kezd a perfusiós nyomással lineáris összefüggésben csökkenni. Ezen kísérleti adatok annál is meglepőbbnek tűnnek, mert a mai felfogás az, hogy a retina ereivel ellentétben a chorioidea érrendszere nem rendelkezik autoregulációval. A chorioidea vértartalma a per-2. ábra. Nyúl chorioidealis vérkeringés sebességlassúbbodás regisztrátuma az intraocularis nyomás mesterséges emelésének hatására. 15-ről 25 Hgmm-re való nyomásemelkedésre is már lassúbbodik a vérátáramlás sebessége. Papírsebesség 1,2 cm/min, x—у recorder érzékenység 50 mV/cm fusiós nyomás passzív függvénye. Az előbbi elvégzett vizsgálatok 50 и átmérőjű izotóp golyókkal történtek, amelyek átmérője meghaladja a capillárisokét, s így a vérkeringésről eleve nem adhatnak pontos felvilágosítást. Egyes vizsgálatokban, amelyeknél egy vena vorticosába vezettek kanült és azt a vena jugularissal kötötték össze, és ezen kanülben átfolyó vér mennyiséget határozták meg, az látható, melyet Nakamura és Goulsteine [8] végeztek, hogy 20 Hgmm alatt is lassúbbodik az intraocularis vérkeringés. Takashi [11] vizsgálatai alapján, melyeket doppler flow detektorral végzett, szintén arra a következtetésre jut, hogy 25 Hgmm alatt nem változik a vérkeringés. Ezen vizsgálatok azonban a sugártestre vonatkoznak és nem a chorioideára, így tehát nem hasonlíthatók össze. Kísérleteink igazolni látszanak Bill [1] kísérleti eredményét, melyet 1962-ben termoelemmel — bár saját módszerünkkel kevésbé érzékeny eszközzel indirekt úton kapott —, hogy 15 Hgmm intraocularis nyomás felett a chorioidea vérkeringése akutan lassúbbodik, melyet később a fenti szerzők, akiket az előbb említettem, határozottan cáfoltak. Igaz, vizsgálatainkat, mint az említett szerzők is, kísérleti állatokon végeztük, és a kapott eredményeket nem minden további nélkül vihetjük át az emberi szemre. A két species vérkeringésében levő különbség azonban elsősorban az uvea első részében áll fenn. Ismertetett vizsgálataink arra hívják fel a figyelmet, hogy az átlagos intraocularis nyomás feletti érték esetében a chorioidea, így a látóidegfő vérellátása azonnal kedvezőtlen irányba befolyásolódhatik. Ezen befolyásoltság következménye lehet az, amely végsősorban a beteg és a szemorvos sorsdöntő aggodalmának tárgya, a látóideg atrophiája. 4
