Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)

1976-05-01 / 2. szám

Eredmények

Életkor: 19—70 év. Nem: 9 nő, 8 férfi. Refrakciós állapot:

Nagyfokú myopia: 5

Közepesfokú myopia: 3

Aphakia: 4

Közepesfokú myopia és aphakia: 2

Emmetropia, vagy kisfokú hypermetropia: 3

Szakadás fajtái:

Foramen operculummal: 6

Foramen operculum nélkül: 4

Patkóalakú szakadás: 4

Egyéb szakadás: 3

Szakadás helye:

Felső temporalis quadráns: 11

Felső nasalis quadráns: 2

Alsó temporalis quadráns: 2

Aequator: 2

Műtét fajtái:

Photocoagulatio: 8

Kryopexia: 3

Diathermisatio: 5

Nem történt műtét: 1 Észlelési idő: 2 hónap—4 év

Műtéti eredmény: Ideghártyaleválás egyetlen esetben sem történt.

Megbeszélés

Klinikai megfigyelés és szövettani vizsgálat alapján általában ártalmatlannak tartják: 1. Azokat a forameneket, amelyek felett szabadon „lebeg” az operculum (Okun [16], Cockerham és Freeman [5]), mert a szabad operculum jelenléte azt „mondja” a vizsgálónak, hogy az üvegtesti köteg már leszakította a retina egy darabját, és ha akkor nem történt leválás, ezután már nem várható.

2. Az alsó quadránsban lev őlyukakat (Okun [16], Foos és Allen [11]), mert a retina-leválás szempontjából elsősorban a felső retina-fél laesiói veszélyesek.

3. Általában a lyukakat (Okun [16], Foos és Allen [11], Witmer [19]), és ha a foramen körül pigmentgyűrű látható, akkor szinte biztosra vehető, hogy nem alakul ki retina-leválás (Cockerham és Freeman [5]). Az elmondottakhoz azért hozzáfűznénk Eisnemek [10] azt a véleményét, hogy tisztán morphologiai jelekből nehéz megítélni egy dinamikus folyamat sorsát.

Retina-leválás szempontjából veszélyesnek kell tartani: 1. A multiplex és nagy retina-szakadásokat, 2. A patkó alakú szakadásokat, 3. A felső-temporalis quadráns szakadásait, 4. A rácsos degeneratio területében levő szakadásokat. Emellett mindenkor veszélyesek a következő állapotok: közepes vagy nagyfokú myopia, aphakia, fellow-eye. A leírtak együttvéve alkotják a „high risk” csoportot (Hruby [12], Witmer [19], Merin [13], Chignell és Schilling [4], Cockerham és Freeman [5], Robertson és Norton [18], Ramsay és Eifrig [17], Davis [9], Morse [ 14]).

A klinikus és pathologus által is jól ismert tény, hogy nem minden retinaszakadás vezet ideghártyaleváláshoz, és ezt nagy statisztikák is megerősítik. A prognózishoz értékes segítséget nyújt a biomikroszkópos vizsgálat, mely

77