Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-05-01 / 2. szám
Módszerek Vizsgálatainkat 4 sy. о.-ban szenvedő beteg, valamint 10 szemészetileg egészséges egyén vérével végeztük el. Antigénként marhaszemből preparált, oldható fehérjét nem tartalmazó uvea pigmentet használtunk [9]. A leukocyta migratiós testet a korábban leírt módon végeztük [28]. A leukocytákat tartalmazó plazmát alvadásában gátolt vérből sedimentatióval nyertük. A sejteket centrifugálás és mosás után capillariscsőbe szívtuk. A capillaris egyik végét lezártuk, majd centrifugáltuk és a sejt, valamint a folyadék réteg határán elvágtuk. A leukocyta tartalmú capillarist szövettenyésztő edény aljára erősítettük, és Parker 1 99-es tápoldattal fedtük. Blinden vizsgált személyből legalább 4 tenyészetet készítettünk: kettőhöz adtuk az uvea pigmentet 5 /rg/ml mennyiségben, mely előző kísérleteink szerint az optimális migratio gátló koncentráció, a másik két tenyészet kontrollként szolgált. Huszonnégy órás 37 °C-on történt tenyésztés után a migráít területet kivetítettük, körülrajzoltuk és planimetriásan mértük. A gátlás mértékét a migratiós index fejezi ki, amely az antigént tartalmazó és a kontroll tenyészetek migratio-területének hányadosa. Pozitívnak a 0,85- nél kisebb migratiós indexet tekintettük. Lymphokin indukció. A vizsgált gyulladásos mediátorokat 3 sy. o.-s beteg lymphocyta tenyészeteiben uvea pigmenttel indukáltuk, a korábban leírt módon [29]. A lymphokin tartalmú tápoldatot liofilizáltuk és felhasználás előtt desztillált vízben oldottuk. A lymphokin tartalmú, tápoldatok uveitist keltő hatásának vizsgálata. A lymphokin tartalmú tápoldatok uveitist keltő hatását 12 db különböző nemű 600—800 g-os tengerimalacon vizsgáltuk. Az állatok szemét pantocainnal érzéstelenítettük, majd a limbustól 1 mm-re 6 óra irányában 25-ös tűvel 0,05 ml tápoldatot fecskendeztünk az elülső csarnokba. Az állatok jobb szemébe minden esetben a lymphokin tartalmú, a balba pedig az uveapigment nélkül tenyésztett lymphocyták kontroll tápoldatát adtuk. Minden beteg készítményeivel 4—4 tengerimalacot oltottunk. Előzetes kísérleteink eredménye alapján [31] az állatok felét (a három beteg készítményeivel kezelt 3 állatcsoportból 2—2 tengerimalacot) 8, a többit pedig 16 óra múlva elvéreztetéssel megöltük, majd enucleáltuk. A szemeket formaiinban fixáltuk, sagittalisan felmetszettük, és paraffin beágyazás után sorozat-metszeteket készítettünk, amelyeket haematoxilin-eosinnal és PÁS festéssel megfestettünk. Eredmények Leukocyta migratio gátlás vizsgálata. Kísérleteink első lépéseként meghatároztuk az uvea pigmentnek azt az optimális koncentrációját, amely a legnagyobb mértékű migratio gátlást hozza létre. Két beteg esetében 10—10 kultúrát készítettünk, amelyek közül 2—2 tenyészethez 2, 5, 20, ill. 100 ftg/ml uvea pigmentet adtunk és 2 kontrollként szolgált. Mindkét beteg esetében az 5 pg/ml uvea pigment hozott létre maximális migratio gátlást, és az antigén mennyiségének további emelése már nem gátolta nagyobb mértékben a leukocyta migratiót (I. táblázat). Ezért további kísérleteinket 5 pg/ml uvea pigmenttel végeztük. Kísérleteink eredményét a II. táblázatban foglaljuk össze. Az 5 pg/ml uvea pigment minden sy. o.-s beteg leukocyta migratióját csökkentette, a migratiós index minden esetben kisebb volt 0,85-nél. Ezzel szemben a szemészetileg egész-I. táblázat Az uvea pigment optimális migratio gátló koncentrációjának meghatározása Az uvea pigment koncentrációja jug/ml Migratiós index 1 2 beteg 2 0,76 0,83 5 0,54 0,62 20 0,61 0,67 100 0,58 0,61 71
