Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
bői hiányoznak. Ezek az antitestek neutralizálják a vírus infektivitását az egerek agyában vagy a csirke chorioallantoisán. A komplementfixációs antitestek titere a tünetek kezdetétől számítva 3 héten belül a maximumra emelkedett, több napig ezen a szinten maradt, majd fokozatosan csökkeni kezdett. A vírust a vérből és vizeletből az attackok során sikerült kimutatni. A viraemia az attackok alatt növekszik és fokozatosan tűnik el 1—2 hónap alatt. Az immunantitestek negatív kapcsolatban vannak a viraemiával. Ahogy az antitest eléri a legmagasabb szintet a viraemia csökken. A betegség klinikai jelei és az új krízisek is a viraemiával kapcsolatosak. A vírus a vizelettel távozik. Nem tudták kitenyészteni a vírust csarnok vízből, genitalis ulceratióból és aphthából. Kétségtelennek látszik, hogy esetünkben a tonsillectomiát nagyfokú viraemia követte: láz, nyálkahártya és genitalis laesio. Vajon lehetséges-e, hogy a krónikus tonsillitist a vírus okozta volna? A vírus aetiologiával szöges ellentétben áll a steroid terápia alkalmazása. Klinikai tapasztalat azonban, hogy nagyobb attackok súlyosabb következményeit steroid adásával ki lehet védeni. Ha ez sem használ és újabb attackok támadnak, esetleg idegrendszeri szövődmény miatt az élet válik kérdésessé, az immunsupressiós szerek alkalmazása is szóba jön Immuran. (Rosselet), Chlorambucil (Mammo, Azzam). A szerzők úgy tapasztalták, hogy csak lényegesen enyhébb attackok támadnak ezután. A steroid adagnak megfelelő nagynak és hosszantartónak kell lennie, ahogy ezt esetünk is példázza. A vírus aetiologiához autoimmun pathologiai folyamat társulását véli Oshima és Shimizu. A betegség szövettana: az elváltozásnak megfelelően az erek körül krónikus gyulladásos mononuclearis sejtes beszűrődés van, granulomatosus jelleggel. Gyakori az uveában a necrosis. A retina bevérzik, leválhat és necrotizálhat. Ugyanezeket az érkörüli és érgyulladásokat thrombosissal találták más szervekben is. Esetünk érdekessége még a kerek, éleshatárú chorioretinitises folt, ami afluoresceines felvételen jól látható. Összefoglalás A szerző e ritka betegséget egy eset kapcsán tárgyalja. A szemészeti elváltozásokat fluoresceines angiographiával demonstrálja. Hangsúlyozza, hogy nem mindig a klasszikus formában jelentkezik a betegség. IRODALOM: 1. Bemard, //., Zeavin és mtsai: Amer. J. Ophthal. 41, 55, 1956. — 2. Bernstein, S. I., Suarez, F.: N. Y. St. J. Med. 68, 308, 1968. — 3. Boros, Sebestyén: Kiin. Mbl. Augenheilk. 145, 386, 1964. — 4. Carr, G. R., Michigan, M. D., Mane, Ch. M.: Lancet 24, 358, 1957. — 5. Decroix, G., Louvier, M., Guillet, P., Lichtenstein, H., Berkman, N., Sors, Ch.: Bull. Mém. Soc. Hop. Paris 119, 97, 1968. — 6. Duke—Elder: System of Ophthalmology Vol. IX. p. 358. Henry Kimpton, London, 1966. — 7. Evans, A. D. , Pallis, C. A., Spillane, J. 1).: Lancet 24, 349, 1957. — 8. Fenton, Easom: Arch. Ophthal. 72, 71, 1964. — 9. Garcin, P., Lapresle, J., Hewitt, H., Eisenmann, D.: Bull. Soc. franc. Derm. Syph. 74, 707, 1967. — 10. Herrschaft, H.: Dtsch. med. Wschr. 93, 1103, 1968. — 11. Hogan, Zimmerman: Ophthalmic Pathology, Saunders, Philadelphia, 1967. — 12. Lewis: Brit. med. J. 1, 1026, 1964. — 13. Mamo, J. G., Ázzam, S. A.: 84, 1970. — 14. Menemey, W. H., Lawrence, B. J.: Lancet 24, 353, 1957. — 15. Rosselet, E. és mtsai: Ophthalmologica 156, 218, 1968. — 16. Sezer: Amer. J. Ophthal. 36, 301, 1953. — 17. Sezer: Amer. J. Ophthal. 41, 41, 1956. — 18. Shikano, Shimizu: Atlas of Fluorescence Fundus Angiography, Saunders Company, Philadelphia, 1968. — 19. Shimizu, T.: Ann. Rheum. Dis. 24, 494, 1965. — 20. Yodatsu Araki: Acta Soc. Ophthal. Jap. 75, 389, 1971. Zbl. 106/1, 372, 1972. 54
