Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-05-01 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS M. D. Cooper és N. L. Warner: Contemporary topics in immunobiology Volume 3.— Plenum Press, New York — London, 1974. A könyv 267 oldalon 10 fejezetet, továbbá betűrendes tárgymutatót és a fejezetek után irodalmi összefoglalót tartalmaz. Ez a munka a harmadik kötete annak a kiemelkedő közlemény sorozatnak, amely a celluláris immunológia terén folyó jelenlegi kutatásokat foglalja össze és amely a rák és a szervtranszplantáció kritikus területein a klinikai immuntherápia alkalmazásával foglalkozik. Az 1. fejezetben Richard, К. Geriston az antitest termelés T sejt kontrolijáról számol be. A T sejtek tulajdonsága, a recirkulációs kapacitás és a hosszú túlélés teszi alkalmassá ezeket a sejteket az immunválasz funkcióinak felügyeletére. Az antigénnel reagáló T sejtek a szervezet immunológiai ellenőrei. A 2. fejezetben Leonore A. Herzenberg és Leonard A. Herzenberg a rövid idejű és krónikus allotípusos szupresszió kérdését tárgyalja egereknél. Részletesen ismerteti az immunglobulin allotípusokat és az immunglobulinok eredetét egereknél, a rövid idejű allotípusos szupresszió fogalmát, specificitását, a krónikus allotípusos szupressziót és annak mechanizmusát, а В sejtek differenciálódását, a T sejtek funkcióját más rendszerekben, a szupresszor T sejtek regulátor szerepét. A 3. fejezetben Hans Wigzell a celluláris és humorális antitestek viszonyát ismerteti. A celluláris és humorális antitesteket produkáló В sejtek vizsgálatával kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy а В és T sejtek (lymphocyták) morfológiailag és funkcionálisan is eltérnek egymástól. A 4. fejezetben Graham F. Mitchell az antigénre adott В sejt választ T sejtekkel való módosításának lehetőségét veti fel. A gyakorlatban előforduló specifikus és nem specifikus T sejt különbségeket ismerteti. А В sejtek T sejtektől független válaszképességéről, az antitestek termeléséről, a primaer és secundaer antitestek keletkezéséről, а В sejtek antigénnel való érintkezés utáni sorsáról, a hosszú ideig jelenlevő antigénre adott immunválaszról számol be. Felhívja a figyelmet a T és В sejtek dinamikus kölcsönhatására. Az 5. fejezetben Rose Leberman és William E. Paul myelomás egereknél az antitest keletkezés genetikus kontrollját ismerteti. Genetikus összefüggést tételez fel a különböző immunglobulin osztályok Сн génjei között. Rámutat arra, hogy az immunválasz genetikus kontrolljában myelomás egereknél az ír locusnak igen nagy szerepe van. A 6. fejezetben Peter J. Morris a hisztocompatibilitási rendszert ismerteti. Az immunválaszért felelős géneket jellemzi, amelyek autosomalisan domináns gének, a magas és alacsony immunválasz hibridjei. Összegezi a hisztocompatibilitási locusok előfordulásának gyakoriságát leukaemiában, lymphomákban, immunopathiákban, genetikus megbetegedéseknél, ráknál (amelyek nem tartoznak a lymphomák közé), fertőző megbetegedéseknél. A HL-A típusok és az egyes betegségek közti összefüggésekre mutat rá. A 7. fejezetben J. M. Davie és William E. Paul a tengerimalac lymphocyták antigénkötő receptoraival foglalkoznak, amelyek főleg haptén kötő уг immunglobulinok. Ezek a sejtek az antitest secretaló sejtek precursorainak tekinthetők és döntő szerepük van az immunfunkciókban. Az antigén receptorok között kölcsönhatás van az immunitásnál és az immuntoleranciánál egyaránt. A 8. fejezetben Alexander L. Lowton és Max D. Cooper а В lymphocyta tulajdonságok anti-immunglobulinnal való modifikálás kérdésével foglalkoznak. А В lymphocyták primaer ontogenetikus fejlődése a differenciálódás meghatározott állapotát idézik elő, amely szerkezetileg inkább függ a specifikus mikrokörnyezet befolyásától, mint az exogen antigénektől. A neonatális anti-immunglobulin szupresszió arra utal, hogy a fejlődés az TgM-i-TgO-* IgA irányban zajlik le. A 9. fejezetben A. C. Allison a T és В lymphocyták öntoleranciában és autoimmunitásban betöltött szerepével foglalkozik. Véleménye szerint a T sejtek selectiv válaszképtelenségének elmélete magyarázza legjobban az autoantitestek keletkezését, valamint támogatja azt a feltevést, hogy az autoantigén szerepét vírus is betöltheti. A 10. fejezetben Henry H. Wortis a szőr nélküli állatok genetikai tulajdonságaival, immunológiai sajátságaival: immunglobulin szintjével, antigén kötési sajátságaival, celluláris és humorális immunválaszával, transzplantációs problémáival foglalkozik. Lajos Judit 127
