Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-05-01 / 2. szám
Hollán és Mód, akik felhívták a DIC-re a figyelmet, hangsúlyozzák, hogy terhes állapotban könnyebben alakul ki ez a tünetcsoport és részletesen foglalkoznak a DIC haematologiai tüneteivel. A thrombusok előfordulása leggyakoribb a vesében, szívben és agyban. A DIC igen súlyos állapot, gyakran halálhoz vezet. Ennek oka legtöbbször ischaemiás nephropathia vagy vérzés valamely életfontosságú szervben. Tekintettel arra, hogy nagyon súlyos állapotról van szó, és a therápia szempontjából nagyon fontos a DIC korai felismerése, nagyon lényeges minden olyan tünet, amely a korai felismerést elősegíti. A szemész, ha ismeri a szemészeti tüneteket, segítségére lehet a szülésznek, belgyógyásznak, sebésznek és gyerekgyógyásznak a DIC korai felismerésében. Szemészeti tünetek már a coagulatiós szakban felléphetnek. A felnőttek megbetegedése kapcsán fellépő DIC egyes formái régen ismertek anélkül, hogy a DIC lényegét ismerték volna. Az Elsching-féle foltok hypertonia súlyos eseteiben lépnek fel, amikor többnyire már veseelváltozások is vannak. Az Elsching-f. foltok anatómiai alapjáról ismert, hogy a chorioideában keletkező thrombosisok, illetőleg infarctusok következményei (Klien, Morse). Újabban Cogan foglalkozott behatóan a DIC szemészeti tüneteivel. Ezek szemfenéki elváltozások, amelyeknek elhelyezkedése nagyon jellegzetes, éspedig submaculáris és juxtapapilláris területen helyezkednek el. Cogan két eset klinikai és szövettani vizsgálata, illetőleg boncolási leletek alapján megállapítja, hogy a klinikai tünetek alapja a chorioicapillaris és vele szomszédos erekben bekövetkező thrombusok fellépésének következményei. Ezek lapos retinaleválás, a pigmenthám vaculolás disruptiója és vérzések a chorioideában. A DIC elsősorban szív, vese és agy elváltozásokat okoz. Ez ma már jól ismert. Nem köztudott, hogy a chorioideában, éspedig a hátsó pólus táján lépnek fel elváltozások, amelyeknek felismerése segítheti a diagnosis korai felállítását, s így a szükséges haematologiai vizsgálatok elvégzése időben történhet. Percival 182 eset szemészeti tüneteit állította össze, amelyek közül 67 esetben voltak szemfenéki elváltozások. A fenti szemészeti tüneteken kívül, amelyeknek nagy a diagnosztikai jelentősége, még számos más szemészeti tünet is felléphet. Ezek többnyire az agyi elváltozások következményei. Ezek a következők lehetnek: egyes agyidegek, leggyakrabban a 7. agyideg bénulása, anisokoria, mydriasis, nystagmus diplopia, pangásos papilla, látászavarok, corticalis vakság. A DIC szemészeti tünetei ezek mellett az elváltozások mellett a vizsgálatkor esetleg kevésbé feltűnőek, és általában korábban észlelhetők, s így a megfelelő therápia időben kerülhet alkalmazásra. IRODALOM: Azar, P., R. S. Smith M. H. Greenberg: Am. J. Ophthalm. 78, 493 (1974) . — Béchac, G. et G. Béchac: Le fond de l’oeil dans les maladies du sang. Dóin, Paris 1974. — Ghadd, M. A. and О. P. Gray: Arch. Dis. Child. 46, 721 (1971). — Gogan, D. G.: Arch. Ophthal. 93, 1. (1975). — Hollán, Zs. és Mod, A.: Orvosképzés 50, 247 (1975) . — Karpatkin, M., Sacker, I. and N. Ackerman: Lancet 1, 102 (1971). — Klien, B. A.: Am. J. Ophthalm. 66, 1069 (1968). — Leissring, J. G. and L. N. Vorlicky: Am. J. Dis. Child. 15, 100 (1968). — Morse, P. H.: Am. J. Ophthalm. 66, 844 (1968). — Percival, S. P. B.: Trans. Ophthalm. UK. 90, 375 (1970). 114
