Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 2. szám
zálják és secretálják a specifikus antitesteket, amelyek a humoralis immunitás kialakításáért felelősek. Ezzel szemben az antigénnel aktivált T sejtek immunologiailag aspecifikus mediátorokat, ún. lymphokineket secretálnak (I. táblázat). Ezeknek a lymphokineknek a pontos kémiai szerkezete és funkciója még nem ismert, de nagyon valószínűnek látszik,, hogy az immunspecifikus T sejtek ezek közvetítésével involválják a makrophagokat és a nem immunkompetens lymphocytákat a cellularis túlérzékenységi reactiokba [3—5]. I. táblázat Az aktivált lymphocyta kultúrákban kimutatható fontosabb biológiailag activ mediatorok (1) Migratio gátló faktor Kemotactikus faktor Lmyphotoxin Mitogen faktor Bőr reaktív faktor Interferon Proliferatiót gátló faktor Helper faktor Transfer faktor A sensibilizált donorból származó lymphocytákat in vitro körülmények között specifikus antigén jelenlétében tenyésztve szintén létre jön a lymphokinek szintézise. Az in vitro szinthetizált mediatorok biológiai hatását vizsgálva azt találták, hogy a lymhokineket tartalmazó tápfolyadék tengeri malacoknak intracutan fecskendezve a Mantoux reakciónak megfelelő gyulladásos beszűrődést vált ki, amely histologiailag is teljesen megfelel a késői típusú immunválasz szöveti képének [6, 7]. Ismeretes, hogy az utóbbi években több szemészeti megbetegedés esetében is sikerült a lencse és az uvea különböző antigénjeivel szembeni cellularis autoagressziós folyamat fennállását igazolni [8—12]. Jelen munkánkban azt vizsgáltuk, hogy a tengeri malacok corneájába adott lymphokinek kiváltanak-e gyulladásos elváltozást, és a kialakuló sejtes infiltráció megfelel-e annak, amit a szem késői típusú allergiás gyulladásaiban szoktunk látni? így szeretnénk közvetett választ kapni arra a kérdésre, hogy a specifikus antigénnel in loco stimulált T lymphocyták lymphokin szintézise szerepet játszhat-e a szem szöveteinek késői típusú allergiás gyulladásaiban. Módszerek A vizsgált gyulladásos mediátorokat 2 Mantoux pozitív személy lymphocyta kultúráiban tisztított tuberculin fehérjével indukáltuk. A kísérletek során 106/ml lymphocytát tenyésztettünk 10 ml 10% AB Rh pozitív human plazmát tartalmazó Parker 199-es tápoldatban. Mindkét vizsgált személy esetében 2—2 lymphocyta kultúrát készítettünk, az egyikhez a tenyésztés kezdetén 0,3 TE/ml tisztított tuberculin fehérjét adtunk és ennek jelenlétében folytattuk a tenyésztést (37 °C, 24 óra), a másik kontrollként szolgált. A kontroll kultúrákhoz csak a tenyésztés végén adtuk hozzá a tuberculint. Ekkor mind a két tenyészetet lehűtöttük és centrifugáltuk (1000 g, 5 perc, 4 °C). Az így nyert felülúszók tehát egyaránt tartalmazták a tuberculint és a tápoldatot, de mivel az első kultúrát az antigén jelenlétében tenyésztettük, az még a lymphocyták által szintetizált gyulladásos mediátorokat is tartalmazta [6, 7]. A tápoldatok lymphokin tartalmát tuberculin negatív tengeri malacokon vizsgáltuk. Két állat szőrtelenített hátbőrébe mind a 4 felülúszóból 0,05 ml-t adtunk intracutan. Azok a felülúszók, amelyek a tisztított tuberculin fehérje jelenlétében tenyésztett lymphocyta kultúrákból származtak, 12 óra múlva mind a 2 tengeri malacban legalább 8x8 mm-es erythemás papulát eredményeztek, míg a kontroll kultúrák felülúszója semmilyen gyulladásos reactiót sem váltott ki. 77
