Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
Szemészet 112. 5—8. 1975. A magyar szemészet fejlődésének harminc éve MEDGYASZAYATTILA A háború pusztítása után új elvi és gyakorlati alapokra volt szükség hazánkban a szemészet további fejlődéséhez is. Időszerűvé vált, hogy országszerte a betegek gyógyításának szolgálatába álljon mindazon eredmény, melyet századunk első felében számos, világhírnévre szert tett tudósunk elért. Az igen nehéz körülmények között való indulást még súlyosbította az is, hogy a követelmények mércéje magas fokon állott. Hazánk szemészeti tudománya nem egy olyan kezdeményezést indított el mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban, ami Európában elsőként, éppen nálunk valósult meg. A teljes megsemmisülés szélén állva, példamutató elődeink munkásságából erőt merítve kellett élőiről kezdeni az utat, ami az új elvi és gyakorlati alapok felkutatásához vezetett. Számomra azért jelent nagy megtiszteltetést és különleges élményt ennek a pár sornak a megírása, mert abban az időben ismerkedtem meg a szemészet tudományával, amikor ez az új, nagy munka elkezdődött. Visszatekintve számos esemény személyes élményként elevenedik meg és ezekhez kerestem a hazai szakirodalomban dokumentumokat. Szemlélet kérdése, hogy az eseményeket időrendi sorrendben tárgyaljuk-e vagy egyes tárgykörök köré csoportosítjuk mondanivalónkat. A tanuló szemszögéből nézve ez utóbbi jobban érzékelteti a fejlődést. A hiányok pótlására az ifjúság nevelése elsőrendű feladattá vált. Ismét két budapesti szemklinikán vált lehetővé a szemészet oktatása, akkor még két féléven keresztül további egy hónap gyakorlati idővel. Bizonyos, hogy ez alatt a maihoz viszonyítva lényegesen hosszabb idő alatt jobban ráirányult az érdeklődés szakmánk szépségeire és többen választották hivatásuknak. A budapesti klinikák oktatási színvonala, az egyre tökéletesedő felszereltség és egyre szélesebb körű kutatómunka eredményeként rohamosan fejlődhetett. Ezt még az akkori igen korszerűtlen elhelyezés sem tudta befolyásolni. A több mint három évtizede rutinná vált szemészeti általános és szövettani laboratóriumi munka mellett számos más kutatási ág kapott lehetőséget a fejlődésre. Nyilvánvaló volt és ma már világos, hogy a szemészetnek a gyakorlatban szembetegségeket gyógyító, szűkén körülhatárolt területe nem szolgálhatja a szakma fejlődését. Az elméleti vonatkozások alapjait kutató szakmák bevonása, határterületek alaposabb megismerése, társszakmákkal való szoros együttműködés eredményezhet csak újabb ismeretanyagot, melytől a gyakorlati kérdések tökéletesebb megoldása válik lehetővé. Nemcsak a szemészeti kutatómunkához, hanem a mindennapi gyakorlathoz is szükség volt világos és egyszerűen használható paraméterekre. Az elektroretinográfiával, majd a fusiós frekvencia mérésével elért kezdeti sikerek után csakhamar megindult a szem keringési viszonyainak magasszínvonalú kísérletes és műszeres kutatómunkája. A legkorszerűbben felszerelt laboratóriumokban nyílott lehetőség arra, hogy úgy a hagyományos laboratóriumi, mint újszerű mérőműszeres vizsgálatokkal, mérnökök és magas képzettségű technikai munkatársaknak bevonásával kutassuk a gyakorlatban legnagyobb problémát jelentő szembetegséget, a zöldhályogot. Igen nagy áldozatok árán volt lehetséges megteremteni a személyi és anyagi feltételeket a megfelelő színvonalú kutatómunkához. Ehhez tartozik a mindig 5
