Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)

1975 / 2. szám

kenvségi sorozatban a mérsékelten sugárérzékeny daganatok közé tartoznak, melyeknek elpusztításához legalább 3000 R szükséges [5], míg a sarcomák, melanoblastomák a kifejezetten sugárérzéketlen daganatok csoportjába sorolhatók, melyeknek elpusztítása csak 3000 R-nél nagyobb dózisok kiszolgáltatásával lehetséges. Az elmondottakból következik, hogy a pontos szövettani klaszszifikáció nem csupán a klinikai diagnózis elengedhetetlen része, hanem segítséget nyújt a terápiás eljárás megválasztásában. Csontos-porcos alapon fekvő, kiérett, elszarusodott rák elpusztításához biztosan sugársérülést okozó dózis kiszolgáltatására van szükség, különösen, ha röntgensugárzással végezzük a kezelést. Ezért ilyenkor célszerűbb a kezelést műtéttel kombinálva, postoperativ sugárkezelés formájában végezni, esetleg, kis kiterjedésű primaer, tumor rossz helyi viszonyok (atrophia, rossz vérellátás) mellett teljesen elhagyni. Ha rendelkezésünkre áll béta terápia, akár elektronbesugárzás, akár 90Sr formájában, úgy ennek indikációja a szemhéjtumorok esetében fennáll.

Kétségtelen tény, hogy a szem- és szemkörüli daganatok, beleértve a szemhéj - tumorokat is, besugárzásától mind a szemészek, mind gyakran a radiológusok is idegenkednek. Ennek oka az a hiedelem, hogy a szem minden életkorban és minden részletében igen sugárérzékeny szerv [6]. Ez azonban csak az embryonalis, az újszülött és a gyermekszemre érvényes, tehát olyan esetekben, amikor szemhéjtumor gyakorlatilag nem fordul elő. Felnőttkorban a szem egyike a legsugárérzéketlenebb szerveknek. Ebben a megállapításban, melyet saját sugárklinikai megfigyeléseink is megerősítenek 3000 R körüli dózisok frakcionált kiszolgáltatásával, benne foglaltatnak a sclera, a chorioidea, a retina és a cornea. A conjunctiva érzékenyebb, de az egyébként reverzibilis conjunctivitist a szemkörüli elváltozások nagymezős besugárzásakor létrejövő secundaer lágy sugárzás okozza.

Összefoglalva a sugárbiológiai-sugárfizikai helyzet elemzését, megállapíthatjuk, hogy jóllehet az esetek túlnyomó többségében a szemhéjtumorok a szövettanilag jól befolyásolható bőrtumorok közé tartoznak, a lokalizáció, a helyi vérellátási, ill. oxigenizációs viszonyok a sugárkezelés elvégzését tumorpusztító dózissal megnehezíthetik, adott esetben kontraindikálhatják, de minden körülmények között a sugárforrás és a dozírozás igen gondos, az adott helyzethez egyénileg alkalmazott megválasztását teszik szükségessé. A sugárkezelés elvégzését tehát soha nem a szem közelsége, annak sérülésétől való félelem gátolja meg, hanem a daganat lokalizációja, kiterjedése, környező szövetekkel való összefüggése, csontra, porcra való ráterjedése, az előrement beavatkozások miatti hegesedés, valamint az adott helyzethez szükséges sugárforrás hiánya akadályozza meg. Ezért nem végzünk ma már rádiumtűzdelést és ezért fogja, ha lassan is, a kontakt röntgenbesugárzást a jobb dóziseloszlást és abszorpciót jelentő elektron, vagy izotóp béta sugárzás kiszorítani.

Az elmondottak — úgy vélem — kellőképpen megvilágítják annak a régi vitának a lényegét, mely szemészek és radiológusok között a mai napig sincs lezárva. A rádiumtűzdelés kezdeti és primaer jó eredményei a radiológusokat felbátorította, a szemészek látták a recidivákat és a sugársérüléseket. Ez utóbbiak a radiológust is impresszionálták, de az eredményeket a kontakt röntgenbesugárzás javította, mert még az ún. kényes helyeken, pl. szemzugban fekvő daganatokhoz is hozzá lehet érdemleges dózis kiszolgáltatásával nyúlni, sugársérülés veszélye nélkül. A károsodástól való félelem gyakran vezetett aluldozírozáshoz, ami ugyancsak hozzájárult a szemészek bizalmatlanságé naknövetéséhez. Ügy vélem, hogy az új sugárforrások és a pontosabb, a sugárfizikai, sugárbiológiai alapokon nyugvó besugárzás tervezés az eredmények javításával a szemészek és radiológusok álláspontját is közelebb fogja egymáshoz hozni.

A következőkben néhány táblázat alapján mutatom be Intézetünk szemhéj66