Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
Szemészet 112. 32—39. 1975. Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kakán Ágost egyetemi tanár) és Élettani Intézetének (igazgató: Obál Ferenc egyetemi tanár) közleménye A látókérgi kiváltott válaszok jelentősége a szemészeti diagnosztikában J A N Á К Y MiÍBTA és BENEDEK GYÖRGY Látókérgi kiváltott válasznak (visual evoked response, a továbbiakban VER) nevezzük a fényfelvillanás hatására a látókérgen, illetve a felette a fejbőrön regisztrálható mikrovoltos nagyságrendű potenciálváltozásokat. Tekintettel arra, hogy ugyanitt a fényfelvillanástól független hasonló nagyságrendű EEG-potenciálok is mutatkoznak, a VER vizsgálata csupán az által vált lehetségessé, hogy átlagolás segítségével a kiváltott válaszokat éppen az ingertől való időbeli függőségük alapján ki lehetett szűrni a spontán aktivitás „zajából” (Copenhaver, Vaughan). A szemészeti betegségek egész, sorában írták le diagnosztikus használatát. Bider szerint a centrális retinalis megbetegedéseknél a VER vizsgálata azért jelentős, mert elsősorban a macularis terület aktivitásáról ad felvilágosítást. Másik nagy előnyét ugyanő abban látja, hogy a ganglionsejtek aktivitása nagy mértékben van benne reprezentálva, míg az ERG-ben egyáltalán nem. Így még cataracta műtét utáni látásélesség is megjósolható ezzel a módszerrel. Behrman hvsteriás amblyopia felismerésére alkalmazott VER-t. Jacobson és Hírőse szerint a módszer alkalmas gyermekek szűrővizsgálatára csökkent látás szempontjából. Még érzékenyebb indikátor a sakktábla mintázatot mutató ernyőre villantott fényre adott válaszok — az ún. patterned evoked potenciálok — vizsgálata. Sclerosis multiplexben az opticus demyelinisatio felismerhető akkor is, amikor a többi diagnosztikai eljárás nem mutat eltérést (Halliday). Klinikánkon az 1973. évben elvégeztük a kiváltott potenciálok vizsgálatát mindazoknál a betegeknél, akiknél VER eltérés volt várható. Vizsgálataink célja elsősorban a többi vizsgáló eljárással kapott eredményekkel mutatott korreláció vizsgálata volt. Beteganyag és módszer Vizsgálatainkat klinikánkon bentfekvő betegeken végeztük, kiket előbb felvilágosítottunk arra vonatkozóan, hogy vizsgálatunk fájdalommentes és csupán minimális kooperációt igényel. A vizsgálatokat a Szegedi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének elektrofiziológiai laboratóriumában végeztük az ott beállított standard módszer szerint. A betegek árnyékolt, elsötétített helyiségben ültek, fejüket fejtartó támasztotta a kényelmes ellazulás érdekében. Előttük két méterre vetítő vászon volt elhelyezve, melyre hátuk mögött elhelyezett Galileo gyártmányú stroboscop vetítette fényét. Ezen kívül a páciens mögött elhelyezett 2 W-os izzó szolgált a teljes sötét adaptáció elkerülésére (mezopikus állapot). Mintázott fényingerként 70 cm-es oldalvonalú, négyzetekből álló sakktáblaminta nyert alkalmazást. Az elvezetés a fej középvonalában a protuberantia occipitalis externa fölé 2,5 cm-rel ragasztott elektródról történt a fülcimpán elhelyezett indifferens elektróddal szemben. Galileo gyártmányú polifiziográfon erősítettük fel a jeleket. Az átlagolást KFKI gyártmányú NTA 512 analizátor végezte. Az eredményeket lyukszalagon tároltuk, majd X—Y írón kiírtuk. 32
