Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)

1975 / 3. szám

Szemészet 112. 223—227. 1975. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A sérüléses eredetű dacryocystitisekről BÖLCS SÁNDOR Az arckoponya sérüléseinek egyik szövődménye a könnylevezető út valamely szakaszának elzáródása. Blair és mtsai már 1932-ben rámutattak az ilyen sérülések helytelen ellátásának következményei között a dacryocystitis lehetőségére. Campbell (1967) szerint az esetek 12%-ban, Domlce (1972) beteg anyagának 10%-ban szerepel arckoponya trauma a könnylevezető utak el­záródásának létrejöttében. Sargent és Ebersole 1968-ban egy új kontrasztanyag­ról beszámolva megemlítették, hogy 17 epiphorás betegük közül ötnek arc­koponya sérülés miatt volt dacryocystitise (autóbaleset). Stranc (1970) szerint relative ritkán lép fel epiphora a naso-ethmoidalis régió sérülései után, ezt a ligamentum canthi int. könnyszerveket védő hatásának tulajdonítják. Stranc (1974) 304 betege közül 80% közúti baleset, 20% egyéb ok kapcsán szenvedett az arckoponya középső harmadában törést. Más szerzők szerint is a közlekedési balesetek vezetnek jelenleg az arckoponya sérülésinek okai között. A könnylevezető út alsó szakaszának elzáródását leggyakrabban a naso­­ethmoidalis ill. naso-orbitalis törések okozzák. Ezeknél, a rendszerint tompa erőbehatás által okozott sérüléseknél az orrcsont, a maxilla processus frontálisa, az os lacrimale, os ethmoidale többszörös törését lehet megfigyelni. Minden súlyos arcsérülésnél és Le Fort II típusú törésvonalnál naso-ethmoidalis sérülés is valószínűsíthető. A sérülés kapcsán jellegzetesen megváltozik az arc kinézése. Az érintett oldal belső szemzuga lekerekítetté válik, lateral felé dislocálódik, így jellemző traumás telecanthus jön létre. Ezt az okozza, hogy a tapadásáról leszakadt ligamentum canthi int., esetleg a letört csontdarabbal együtt tem­poral felé dislocálódik. A sérülés az orr profilját is megváltoztatja, traumás nyeregorr jön létre. A naso-orbitalis törések mintegy 20%-át szemsérülés is kíséri (Beyer és Smith 1971). A merev szövetű belső ligamentum a canaliculusoknak és saccusnak bizonyos védelmet jelent. Sérüléskor a saccus a leszakadt belső szemzugi szalaggal együtt többnyire temporal felé dislocálódik. Az elzáródás rendszerint a csontos ductus­­ba való bemenetnél, a megtöretés helyén jön létre, ritkábban a ductus nasolacri­­malisban. Stranc (1970) szerint az éles sérülésektől eltekintve a könnylevezető utak legtöbb traumás elzáródása az orbitalis régióból a nasalisba való átmenet­nél keletkezik. Domke (1972) beteganyagában 27 arckoponya sérülés következ­tében csupán nyolc postsaccalis elzáródást észlelt, a többi alsó és felső canali­culus sérülés volt. Weil (1974) két olyan rendkívüli esetet is közöl, ahol inve­­terált arc-trauma után a röntgenvizsgálat azt derítette ki, hogy a saccus ürege az arcüreggel közlekedik. A sérüléses eredetű könnyűt elzáródások vizsgálatánál és gyógyításánál nagy szerepe van a contrastanyag feltöltés után készített röntgenfelvételnek. A fel­töltés és a felvétel elkészítésének technikai részleteire nem térünk ki, kontraszt­­anyagnak methylcelluloseval viscosussá tett hydrosolubilis Opacoront hasz­nálunk, a felvétel Bucky-ráccsal, hasonfekvő helyzetben, occipito-mentalis (Waters) helyzetben készül. Campbell (1967) a makrodacryocystographiát alkal­mazza, amellyel az eredeti struktúrák két és félszeres nagyítását éri el, így igen részletdús felvételeket kap. 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom