Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)

1975 / 3. szám

1957 és 1972 közötti időszakban 39 esetben végeztünk klinikánkon enucleatio után Perionrost plomb beültetést. A Perion kémiailag Superpolyamid (Perlon L rostok) és Polyurethanból (Perlon U rostok) áll. Ezen kémiai kötés közeli rokonságban van a fehérjékkel. A csonkképzésre használt Perionrost plomb egy különlegesen szőtt, finom hurkos, dupla Perlonháló-burokból áll, dúsan kitömve Perion gyapjúval. A plomb különböző nagyságban és alakban készül. A legmegfelelőbb nagyság a 1,5 cm átmérőjű, melynek súlya 0,5—1,0 g között van. Ez a csekély súly a plomb fonjosabb tulajdonsága, mert nem kell félnünk, hogy lesüllyed az orbita aljára (1. ábra). Á műtéti technikát illetően Banqerter (1956) tapasztalatait vettük figyelembe. Mű­tétnél nagy figyelmet igényel a kötőhártya kíméletes lefejtése, az enucleatio utáni gon­dos vérzéscsillapítás, valamint úgy a plomb behelyezése, mint a rétegek pontos egyesí­tése. Bangerter (1956) a komplikációk fellépéséért, illetve a plomb korai kilökődéséért a műtét alatti hiányosságokat, míg Myska és Roper—Hall (1970) a kötőhártya kenetek alapján inkább a fellépő gyulladást okolja. A hibernálásban történő műtét lefolyása előnyösebb. A plombok sterilizálását az alábbiak szerint végeztük: 24 óriág oxycianátos oldat­ban, majd 6 óráig 96%-os alkoholban, utána 12 óráig Penicillin oldatban (5000 E.) tartottuk, és közvetlenül a műtét előtt 20 percen keresztül gőzben főztük. A plombok sterilen nem tárolhatók. Utókezelésként antibiotikumok adását, ágynyugalmat sőt kétszemes kötést is aján­lanak (Ericson, 1956). A hospitalizáció időtartama valamivel hosszabb mint implantatio nélküli enuelatió­­nál, átlagban 13—15 nap. Eredményeinket táblázatokban ismertetjük. Műtét idejében a legfiatalabb 7 és a legidősebb 75 éves volt. Több szerző kontraindikációnak tartja az öreg­kort, mi jó gyógyulási hajlamot észleltünk. Műtét után csupán 4 esetben lépett fel erősebb reakció, ami erős chemosisban, hőemelkedésben és praeauricularis mirigy duzzanatban nyilvánult meg, míg 54%-ban teljesen reakció mentes volt a műtét utáni időszak. A beültetett plombot csak 4 esetben kellett eltávolítani a 7. és a 17. hónapban. Ami a prothesis mozgékonyságát illeti periméteren mért értékei abductióban 5 és 55, adductióban 10 és 55, supraductióban 5 és 30, infraductióban 8 és 30 fok közöttiek. Mushin (1970) a prothesis motilitását illetően nem talált jelentős különbséget a beültetett vagy anélküli esetek között. Szerinte az implantatum milyensége sem játszik szerepet. Mi 38%-ban jó és 46%-ban közepes kozmetikai eredményt értünk el (I. táblázat és 2. ábra). I. táblázat Esetek száma Kor szerinti megoszlás El­távo­lítva Resu­tura Irnpl. mozgása Kozmetikiailag Műtét utáni reakció 16 év alatt 16—50 év között 50 év felett igen részben nem közepes О erős mérsé­kelt mentes 39 6 23 10 4 1 30 2 7 15 18 6 4 14 21 0/ /0 15 59 25 10,2 2,6 77 5,4 18 38 46 15 10,2 36 54 A bulbusok eltávolítása 46—46%-ban atrophia és glaucoma miatt, míg a fennmaradt 8%-ban endophthalmitis és staphyloma miatt történt, melyek­nek eredete túlnyomórészt 59%-ban sérülés, 20%-ban uveitis és 13%-ban glaucoma volt. Intraocularis daganatok esetén természetesen nem történt. Az enucleatiók száma örvendetesen csökken. A daganat miatti enucleatiók szá­ma látszólag növekszik, de ez valószínűleg a jobb diagnosztikai módszereknek köszönhető. 220

Next

/
Oldalképek
Tartalom