Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 3. szám
— nem volt mérhető a centrumban 2°—6°-ig a vörös irányú eltolódás — 6°—16°-ig a funkciók éles határral, nagy mértékben csökkentek egyezően, mint a fényhez illeszkedés alapvizsgálatában — elkülönült ugyan a macula lutea 3 színérző zónája, de módosult: 0—4°-ig megnyúlt a foveolaris régió, 4°—6°-ig határozott egyenlet állítású macularis zóna volt mérhető, 16°-ig a periféria változatlan maradt (2. ábra). A két színkeveréslátótér összehasonlításakor a változások igen határozottak és úgy tűnik, hogy a sötét-adaptáció állapotában a színérzés javul és ez a javulás az AQ értékekben lemérhető. Véleményünk szerint azonban csak a vizsgálati módszer által kiváltott látszólagos javulásról van szó, ami lényegében véve nem javulás, hanem inkább a macularis funkciók differenciáló képességének csökkenése. Eltűnt ugyanis a foveola centralis és a macula lutea színérzése közötti feloldóképesség különbség, amely éppen a finomabb funkcionális értékmérő. A paracentrális fixálás melletti határozott egyenletállítást és a vörös irányú eltolódás megszűnését a relative igen nagy mértékű intenzitás-növekedés magyarázza és ez magyarázhatja a megnyúlt foveolaris régiót is, mint a differenciáló képességének csökkenését. Ezen felfogás mellett szól, hogy a periféria működése változatlan maradt. Az anomaloscop fényforrásába való tekintés sötét-adaptáció után hirtelen, azonban csak rövid ideig tartó káprázást okoz. Ezután a vezérlést a relative megnövekedett intenzitású, élesen elkülönülő kontrasztú színek veszik át. Minden bizonnyal ezen tényezők befolyásolják a macula lutea differenciáló képességét. Ezek a következtetések a gyakorlati élet számára is hasznosíthatók. Mesterséges megvilágításnál, az iparban igen fontos a fényforrás erősségének helyes megválasztása és helyes elhelyezése. A közlekedésben pedig az irányítójelzések színének és megvilágításának gondos kiválasztása, tekintettel arra, hogy számításba kell vennünk a sötét-adaptáció állapota után a színérzés funkciójában bekövetkezett csökkentértékűséget. összefoglalás A színkeverés-látótér értékei sötétadaptáció után a színérzés javulására utalnak. A színérzés javulása azonban csak látszólagos. Sötét-adaptáció után, mesterséges megvilágításnál a foveola centrális és macula lutea színérzésének differenciáló-képessége csökken. IRODALOM: 1. Medgyaszay Attila, Szabó György: v. Graefes Archiv für Ophthalmologie 167, 1—3, (1964). — 2. Medgyaszay Attila: 4 th. Congr. Europ. Soc. Opthal. Bp. ’72. Part. II., pp. 171—173 (411—413) Karger, Basel ’74. Меддьасаи, А.: Цветоощущение и темповая адаптация Значения смешанноцветового поля зрения после темновой адаптации указывают на улучшение цветоощущения. Однако это улучшение цветоощущения только кажущееся. После темновой адаптации, при искусственном освещении способность центральной ямки и желтого пятна дифференцировать цветоощущения снижается. Medgyaszay, А.: Colour-discrimination and dark-adaptation. The peripheral limits of the field obtained by colour mixing erroneously point to the increase of colour sensitivity during dark adaptation. After dark adaptation and in arteficial illumination, however, colour discrimination of the central foveola and of the macula is decreased. A. Medgyaszay: Farbenempfindigung und Dunkeladaptation Die Farbmischung-Gesichtsfeldwerte weisen auf die Dunkeladaptation folgend auf Verbesserung der Farbempfindung, diese ist aber nur scheinbar. Nach der Dunkeladaptation, bei künstlicher Beleuchtung ist die Differenzierungsfähigkeit der Foveola centralis und Macula lueta vermindert. 211
