Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 3. szám
elektronmikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy cryopexia hatására az öt rétegű Bruch-membrán kevésbé differenciált fibrosus hegszövetté alakul át. A cryopexia előnye egyéb lyukelzáró módszerekkel szemben abban nyilvánul meg, hogy nem károsodik a sclera. Izmokon, conjunctiván át is lehet a kezelést végezni. Mivel nincs scleranecrosis, csökken az infekció veszélye, a bedomborító implantatumok eróziójának lehetősége. Az üvegtesti reakció is kisebb, mint diathermiánál vagy photocoagulatiónál (Kirkconnel és Rubin 1965). A cryopexiának vannak komplikációi, ezek azonban előfordulhatnak egyéb műtéti technikák mellett is. Cryopexia rovására írható a kezelt terület túlhűtése (Bietti 1968, Forlani és mtsai 1970, Pannarale 1970 stb.), ez azonban kellő körültekintéssel, szemtükri ellenőrzéssel, megfelelő eszközökkel ma már leküzdhető. Leírnak különböző fokú chorioidea-vérzéseket, melyeket részben cryogen congestiónak tulajdonítanak, másrészt a subretinalis folyadék lebocsátásával kapcsolatos retinalis, illetve chorioidealis érrepedés következményei (McPherson 1968, Kutchera és Kosmath 1972, Bőké és Hübner 1974 stb.). Vérzés szempontjából veszélyesnek tartják a szövetek túl hosszú ideig vagy túl mélyen történő lehűtését. Meg kell jegyeznünk, hogy beteganyagunkban —bár intenzív lehűtést alkalmaztunk — alig fordult elő szemfenéki vérzés, funkcionálisan az sem volt jelentős. Ismeretes, hogy hideg hatására a chorioidea és retina pigment-sejtjei megrepednek, a pigment felszabadul és a subretinalis térbe kerül. A szétszórt pigment rendszerint a hátsó póluson halmozódik fel, funkcióromlást, relatív scotomát okozhat (Abraham és Shea 1968, Okun 1969, Sudarsky és Yanuzzi 1970, Chignell és mtsai 1973). Pigmentmigratiót mi is észleltünk, de csak 3 esetben volt jelentős a centrumban, egy esetben a perifériás retinában is. Ablatio retinae műtét után nem ritka, hogy a macula tájon praeretinalis membrán keletkezik, amely összehúzódik és csillagalakú redőket, zsugorodásokat okoz. Ezt a komplikációt Meyer—Schwickerath írta le először 1959-ben. Az irodalomban ,,macular pucker” (Jungschaffer 1966, Tanenbaum és mtsai 1970, Hagler és Aturaliya 1971), „internoretinalis fibroplasia” (.Hővener 1974), „postcoagulatios maculopathia” néven is emlegetik. Létrejöhet xenon photocoagulatio, diathermia és cryopexia után. Sikeres ablatio műtét esetén ez a leggyakoribb oka a látásromlásnak. Előfordul spontán is, ablatio műtét nélkül, a retina perifériájának betegségei: retina lyuk, pars planitis vagy traumás üvegtestveszteség esetén. Beteganyagunkban 10 esetben találtunk fekvő retina mellett macula táji húzó redőket, illetve finom praeretinalis membránképződést, melyet régebben a perifériás gócok húzó hatásának véltünk (Gáli és Varga 1968). A csillagredő centrumában fénymikroszkóposan mindig észlelhető prae ill. subretinalis sejt-proliferatióról Laqua és Machemer (1974) elektronmikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy az gliaproliferatio, amely kis szövet hídon át kapcsolatban van a retinával. Különböző fokú iritis az esetek többségében megtalálható műtét után. A postoperativ iritistől azonban el kell különíteni az elülső segment ischaemia tüneteit. Ez a komplikáció ablatio műtét után előfordulhat, ha a külső és belső egyenes izmok alatt kell operálni és sérülnek az elülső ciliaris artériák. Ha ehhez még a cerclage vagy a körvarrat körbefűző hatása is hozzájárul, kialakulhat az elülső segment necrosis képe. Két esetünkben fordult elő elülső segment necrosis, ez okozta a műtét eredménytelenségét. Nyolc esetben csak ischaemia tüneteit észleltük, amely megfelelő terápiára reverzibilissé vált. Az anatómiai gyógyuláson kívül a funkcionális eredményt lényegesen befolyásolja a retina leválás időtartama és a hátsó pólus résztvétele a leválásban. Ha a leválás a macula területét elérte, a műtét sürgőssé válik (Kutschera 1968, 196
