Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)

1975 / 1. szám

külföldön a szemészet egyetemi oktatását és arról tanulmányt írt. Nagy volt tanári tekintélye. Bátran hangoztatta gondolatait az oktatás eredményesebbé tétele érdekében, és amikor a rektori szék betöltésével tisztelték meg, még erősebben foglalkozott tanulmányi kérdésekkel. Számtalanszor hangoztatta az oktatás kiscsoportos szervezettségének előnyeit, az elméleti és gyakorlati oktatás arányos tagozódását, a szigorú tanulmányi kontrolt és számonkérés, a tanulmányi fegyelem szükségességét. Harcolt az ifjúság demokratikus jogainak figyelembevételéért, a morális, etikus, humanista orvostípus neveléséért, az oktatók példamutató szemléletének formálásáért. Klinikájának orvosaitól is ezt követelte. Mint rektor bátran bírálta a kar egyes tagjai részéről megnyilvánuló antidemokratikus megnyilatkozásokat. Sokat foglalkoztatta az ifjúság akkor rossz, szociális helyzete és annak javítása érdekében tevékenykedett. Első gondja volt, hogy a hallgatóság és a szakorvosok kezébe jó tankönyvet adjon. Scholtz Kornéllal írt kitűnő tankönyve több generációt szolgált. Ez ösztönözte tanítványait új tankönyveik, illetve műtéttanuk megírásában (Rötth, Nónay, Boros—Kettesy—Kukán, Radnót). Imre orvosi gondolkodásában mindenkor a beteg emberi szervezet és szervek egységét látta és tanította. Miután Försternek 1877-ben, később általa lefordított ilyen jellegű munkája óta hasonló könyv nem jelent meg magyarul, régen szükségét látta olyan munka megírásának, mely ilyen célt szolgált. Pécsi utódját, Albrich Konrádot ösztönözte a ,,.Szembetegségek és szemtünetek összefüggése a szervezet egyéb betegségeivel” című könyv megírására. Kár, hogy nincs ilyen jellegű modern könyv. Az Albrich—Boros : ,,Klinikai szemészeti előadások”-at is érdeklődéssel forgatták szakorvosaink. Radnótnak Pathologiája, ,,A szemészet neuroendocrin vonatkozásai”, atlaszainak kiadása, a szakoktatás és továbbképzés nagy értékei. A továbbképzés nagy érdeklődéssel várt forrásanyaga az Országos Szemészeti Intézet ,,Újabb eredmények a szemészetben” című sorozat kiadása. A klinikai gyakorlatot segítik az Országos Szemészeti Intézet Módszertani Levelei, melyek egy-egy fontos kérdés korszerű összefoglalását adják.

Az a tény, hogy Imre professzor iskolájából 8 egyetemi tanár lett (Albrich, Nónay, Kukán, Boros, Radnót, Kahán, Németh, Takáts) önmagában mutatja, hogy a szó igazi értelmében tanár volt, aki a jövőnek nevelt. Szívesen idézzük Rötth-nek a „Gyakorló orvos szemészete” című tankönyvéhez írt előszavának bevezető sorait: ,,A tanító szakember, különösen az orvos, ha mentesíteni tudta gondolkodását a hiúságtól és önzéstől, életcélját akkor érezheti megközelítettnek, ha tanítványaira tekintve egyre nélkülözhetőbbnek látja önmagát.” Tanítványai közül sokan lettek osztályos és rendelőintézeti főorvosok. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben, e szakmánkkal igen szoros határterületen is iskolánk tagja működik, mint főorvos. Nónay klinikáján hazánkban Sternberg és Raab elsőnek szervezték meg az orthopticát. Győrffy István a contactoptica hazai megteremtője.

Imrének az oktatás-nevelés egységéről vallott, az akkori időben forradalminak nevezhető, már említett gondolatai és törekvései valójában csak a régi társadalmi rend radikális megváltozásával érlelődtek valósággá. Amikor tanárinevelői eszmeiségét felidézzük, büszkeséggel tesszük ezt és reá emlékezünk, amikor a magyar orvosképzés mai kialakuló formájában neveltjeként vállalhatjuk reformgondolatainak gyakorlatát és továbbfejlesztését. Az elmúlt három évtized fejlődésének üteme arra enged következtetni, hogy a tudomány és technika forradalmát múlhatatlanul kísérnie kell az oktatás forradalmának. Ez az első fázisban azt jelenti, hogy az elmúlt idők nagyrészt szokáson alapuló oktatási modelljét, annak tudományosabb szervezése kell, hogy leváltsa. Szaktárgyunk oktatására is ez vonatkozik. Félretéve minden vitát, mely ennek

13