Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám
A cryoextractio, К r w a w i c z kitűnő ötlete, hihetetlen gyorsasággal terjedt el az egész világon. Ezen nem lehet csodálkozni, mert már az első közlemények alapján nyilvánvaló volt, hogy a módszer kitűnő és igen sok előnye van. Lényege az, hogy a legbiztosabban érhető el vele tokos műtét és különösebb technikai adottságok nélkül is elkerülhető a környezet hűtése, vagyis a complicatiók. Ma szinte nincs is olyan civilizált helye a világnak, ahol nem így végzik a hályogműtétet. A módszer megismerése után megalakult a Society of Cryosurgery és megalapították a Journal of Cryosurgeryt. Jó néhány monographia is jelzi a nagy érdeklődést. Ezek közül is kiemelkedik a Francia Szemorvostársaság kongresszusi kiadványa. A folyóirat és a társaság azonban csakhamar megszűnt, illetőleg átalakult, mert a cryotechnika hihetetlen gyorsasággal lett világszerte rutinműtét, tehát a hagyományos csípővel vagy szívóval végzett műtétek helyébe lépett. Mi igen gyorsan jutottunk el a kísérletekről az emberen végzett és ma már ezres nagyságrendben végzett hályogműtétig. Általában egy külföldi eszközre optimális körülmények között is két évig kell várnunk, csak akkor tudunk a világgal ájour lenni, ha itthon el tudjuk készíteni az eszközt. Szerencsés helyzetben voltunk, házilag elkészítettük a cryoextractort és ezért a cryoextractio nálunk is, mint minden fejlett országban, ma a rutinműtét. A cryotechnika az ablatio retinae műtéti megoldása területén is ma már kiterjedten alkalmazott. Kialakultak alkalmazásának indicátói, de ez most nem tartozik megbeszélésünk körébe. Érdekes, hogy amíg a zonulolysist viszonylag gyorsan alkalmazták 7iálunk, addig a cryoextractiót szerették volna nem elfogadni és vannak helyek, ahol megvan az eszköz, a látogatónak az eszközt megmutatják, de általában nem használják. Ennek legfőbb oka az, hogy kevesen vannak, akik egy bizonyos koron túl szívesen vállalkoznak újabb technika megtanulására és az a félelem, hogy az évtizedeken át begyakorlott módszer helyett alkalmazott újabb az ő kezükben nem lesz ugyanolyan eredményes. Az eszköz elkészítésének, illetőleg beszerzésének nehézségei is akadályozták a cryoextractio elterjedését. A hályogműtét területén az utóbbi évek sensátiója a phakoemulsificatio. Régi az a törekvés, hogy az elszürkült lencsét elfolyósítsák és azután kiszívják. Gyermekkorban, amikor a lencsének még nincs magja, ez régen ismert módszer. Ily módon el lehet kerülni a nagy sebet és nyugtalan beteg esetében kevesebb a complicatio. Hátránya az esetleges maradék. A fiatalkori hályog legtöbb esetében a legcélszerűbb módszer. К el m an a lencse el folyósítására ultrahangos vibratiót alkalmaz és kiszívja a lencsét. Igen jó, illetőleg véleménye szerint ugyanolyan jó az eredmény, mint az addigi eljárásokkal. Ennél a módszernél, amelyhez az eszközt a gyár európai országba egyelőre nem is hajlandó szállítani, természetesen tokos műtétről nem lehet szó, mert a hátsó toknak ott kell maradnia. A műtéti behatoláshoz feltétlenül operatiós mikroszkóp kell. A műtéti beavatkozás nehézségeit az amerikaiak igen aláhúzzák. Cornea dystrophia, sekély csarnok és nem jól táguló pupilla contraindicatiójaapliakoemuls if icat iának. Az eszköz alkalmazásához műszaki képzettségű személy szükséges, az eszköz ára egyelőre Kb. 30 000 dollár. 5 napos kurzusokon képeznek ki szemészeket e módszerre. Vannak olyan amerikai szemészek is, akik megkísérelték a módszert, de visszatértek eredeti technikájukhoz. A módszer egyik nagy előnye, hogy csak 1 — 2 napi kórházi kezelést igényel és a beteg munkába állhat. Nálunk az esetek többségében idős, nyugdíjas egyénekről van szó, tehát az a nagy anyagi megterhelése a betegnek, amely az USA-ban igen jelentős, nem terheli a beteget. Terheli természetesen a társadalmat. Azt hiszem a módszer bevezetésére vonatkozólag teljesen azonosíthatjuk magunkat David Eaton, az Invest. Ophth.-ban közzétett szerkesztőségi cikkében közöltekkel. Véleménye szerint az eszköz elterjedésének technikai és anyagi akadálya van. Lehet, hogy a módszernek lesz jövője, ha az eszköz könnyebben kezelhető és olcsóbb lesz. Károsnak tartaná, ha a sajtó foglalkozna már ezzel a módszerrel, amelynek jövője bizonytalan és a nem significans eredményeket ismertetnék a laikus közönséggel vagyis a betegekkel. Végül aláhúzza, hogy egy módszert csak akkor ajánlhatná, ha saját maga cataractája esetén is fenntartás nélkül ezt választaná. Ügy gondolom, hogy ez az igazán hasznos tanács. Minden műtéti megoldás esetén gondoljunk arra, hogy magunkon vagy hozzátartozóinkon is ezt végeznénk-e. Ez azonban természetesen nem jelentheti azt, hogy egy újabb, jobb eljárást ne vezessünk be. De az új eljárás bevezetésének feltételeit meg kell teremteni és nem szabad idegenkedni attól, hogy mások jó módszereit átvegyük, illetőleg megtanuljuk ott, ahol ezeket már jól végzik. R. M. 2
