Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám
műtét után jelentkezett, és van olyan betegünk is, akin a folyamat enyhébbsúlyosabb formában már 4 éve fennáll. Legtöbbször serosus gyulladásként indult az elülső részekben, de előbb vagy utóbb mindig tetemes üvegtesti borússághoz vezetett. A megnyugodott esetekben durva pigment-kiszórás maradt a szaruhártya hátlapján. Az uveitis is majdnem minden esetben cerclage után alakult ki. Hasonló tüneteket észleltek Dodo és mtsai, Bartkowska—Orlawska és mtsa, valamint Sawicka—Mielnik. Granuloloma képződését 8 szemen figyeltük meg, amely a gyűrűzés helyéről indult ki. Erős váladékképződés és nem egyszer finom elülső uveitis kíséretében, néha többed magával jelentkezett. Két betegünkön a granuloma mellett több lencsénvi subconjunctivalis tálvog mutatkozott az eredményes cerclage után 6 hónappal. A granulomák többször recidiváltak. Általában a műtét után hónapokkal jelentkeztek, és sokszor az újabb és újabb eltávolítás ellenére évekig kínozták a beteget. Hasonló elváltozásról tesznek említést Malik és mtsai is. Nagyfokú üvegtesti borússág, ill. vérzés 8 szemen lépett fel. Közülük négyet műtét utáni súlyos chemosis vezetett be. Pár nappal a műtét után észleltük őket, felszívató kezelésre alig változtak. Mazina, Babanina és mtsa, Dodo és mtsai, Schmidt—Mumm számoltak be ilyen szövődményről. Atrophia bulbi 3 esetben alakult ki, közülük kettőt postoperativ súlyos chemosis előzött meg. Heves fájdalommal járó uveitis és secundaer glaucoma miatt 2 szemet kellett eltávolítanunk. Hasonló eredményű cerclage műtétről számoltak be Tsukahara, valamint Babanina és mtsa. Ablatio retinaes betegeink kórlefolyását minden szépítés nélkül mutattuk be. Anyagunk kicsi, jelentősebb következtetések levonására ezért nem alkalmas. Célunk csupán annyi, hogy a figyelmet a cerclage-műtétek súlyos és gyakori szövődményeire irányítsuk. Az általunk ismertetteken kívül több szerző leír még olyan tüneteket, mint pl. az arteria centralis retinae elzáródása, a gyűrűző fonal bevágása a bulbusba, súlyos retina-vérzés, ill. oedema, iris atrophia, cataracta képződés, haemorrhagia in cameram anteriorem, valamint ablatio chorioideae (Georgiades és mtsai, Both és mtsa, Mazina, Dodo és mtsai, Schmidt—Mumm, Kreiger és mtsai, Babanina és mtsa, stb). Kétségtelen, hogy a cercalge sok reménytelennek tűnő esetben eredményes volt. Valószínűnek tartjuk, hogy autocerclage végzésével (Bauer), szilikon plomba beültetésével (Hudomel és mtsa), valamint kíméletes műtéti technikával (Arruga) a szövődmények csökkenthetők. De a gyűrűző fonalat minden esetben meg kell húznunk — ez a műtét lényege — és lehet, hogy ugyanaz a húzás az egyik szemen semmiféle kóros tünetet nem okoz, a másik esetben viszont elülső rész ischaemiához fog vezetni. Ezen meggondolásból a cerclage végzését csak kivételes esetben tartjuk indokoltnak. Összefoglalás A szerzők 5 év alatt 88 ablatio ellenes műtétet, közöttük 48 cerclage-t végeztek. Megállapítják, hogy a cerclage után gyakoriak a szövődmények — műtét utáni súlyos chemosis, uveitis, granuloma-képződés, nagyfokú üvegtesti borússág, ill. vérzés, secundaer glaucoma, atrophia bulbi — amelyekért főleg a szem elülső részeinek az ischaemiája a felelős. Bár a cerclage több reménytelennek tűnő esetben eredményes volt, ezen okok miatt csak kivételes esetekben javasolják. IRODALOM: 1. Arruga, H. : Arch. Soc. oftal. hisp.-amer. 29; 996 (1969). — 2. Arruga, H. : Ocular Surgery. McGraw-Hill Book CO. ICN. New York Toronto London. 1956. — 3. Babanina, Y. D., Filatov, S. V. : Oftal. Zh. 26 ; 83 (1971). — 4. Bartkowska— Orlov^ska, M., Laszczyk, W. A. : Klin, oczna. 40 ; 419 (1970). — 5. Bauer, N. : Klin. МЫ. 38 T
