Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)

1974 / 1. szám

Szemészet 111. 23—29. 1974. A Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórház szemosztályának (osztály vezető jóorvos : Vörösmarthy Dániel) és a Budapesti Orvostudományi Egyetem 111. sz. Belklinikájának (igazgató : Gerő Sándor egyetemi tanár) közleménye Az erek adrenerg reactióinak változása diabetes mellitusban PÉK LÁSZLÓ és SZENTIVÁNYI MÁTYÁS Korábbi vizsgálataink bebizonyították, hogy kísérletesen előidézett diabetes­­ben az adrenergiás а-receptorok ß jellegűvé változtak. Nyulak aorta-spirál praeparatumán a nor-adrenalin okozta contractiók létrejöttét, normális körül­mények között, csak az а-receptort gátló szerek védik ki. Alloxánnal történt kezelés után azonban a contractiókat /З-blokkolók is gátolják [1, 2]. Ez a válto­zás a kezelés megkezdése után néhány nappal lép fel. Mivel a morphologiai el­változásokat functionalis jelenségek előzik meg, érdemesnek tűnt annak tisz­tázása, hogy valóban a diabetes mellitusnak köszönhető-e az adrenergiás reac­­tiók megváltozása és ez létrejön-e emberen is. A kérdés emberi beteganyagon való tanulmányozása igen fontosnak látszik, mivel a functionalis eltérések kö­zött a beidegzéssel kapcsolatos jelenségek a legkorábbi elváltozások közé tar­toznak és így segítségükkel a diabeteses érbetegség legkorábbi szakasza jelle­mezhető. Anyag és módszer A diabetes csoport válogatás nélküli esetekből állt. (A kontrollok is a klinikai beteg­anyagból, a PMT Semmelweis kórház II. Sebészeti, ill. I., II., III. sz. Belosztályáról származtak. Ez utóbbi csoportnál hormonalis zavar nem volt kimutatható. Kétféle módszert alkalmaztunk. Az I. módszer lényege az volt, hogy a vizsgált egyén kötőhártyazsákjába 0,05 — 0,1 — 0,5—1,0 —10,0 — 20,0 fig nor-adrenalint cseppentettünk (egy vagy két csepp össz­­mennyiségben). Réslámpa alatt 64-szeres nagyításon át vizsgáltuk, hogy melyik az a legkisebb mennyiség, amely teljes reactiót vált ki, tehát az adott további dosisok a kötő­­hártya ereit már nem szűkítik. Kontrollként adott nor-adrenalin sorozat befejezése után öt perccel 20 yg/2 csepp /S-blockoló hatású Trasicort (sec. CIBA) juttatunk a kötő­hártyazsákba. Tíz percet vártunk a Trasicor hatás kifejlődésére. Ezután a nor-adrenalin adagolást a fent leírt módon megismételtük. Összesonlítottuk a maximális hatás eléré­­s éhez szükséges minimális dosist Trasicor előtt és után. A II. módszerrel is réslámpa alatt, 30-szoros nagyítással, végeztük vizsgálatainkat és a kötőhártyaerek állapotát fényképén rögzítettük. Kontroll állapotban 0,1 —1,0 — —10,0 — 20,0 /íg/csepp nor-adrenalint adtunk. Az egyes dosisok között egy percet vár­tunk a hatás kifejlődésére. Az utolsó dosis után tíz percet várakoztunk a nor-adrenalin hatás megszűnésére. Ezt követően 20 yg/2 csepp Trasicort vittünk a kötőhártyazsákba és húsz perc eltelte után a nor-adrenalin dosis-hatás-görbét megismételtük. Az előhívott film negatívját kivetítve, adaekvát területek kiválasztása után, megszámoltuk a lát­ható ereket. A növekvő nor-adrenalin dosisok hatására számuk fokozatosan csökkent. A csökkenést százalékban fejeztük ki (constrictio-százalék). A fenti módszert mind a diabeteses, mind a kontroll betegeknél alkalmaztuk. Eredmények és megbeszélés Az I. módszerrel 9 diabeteses és 6 kontroli-egyént vizsgáltunk. A kontroll­csoportnál Trasicor előtt átlagban 6,25 /tg nor-adrenalin volt szükséges a ma­ximális constrictio létrehozásához. Trasicor után 2,83 /tg noradrenalin, vagyis ennél a csoportnál a Trasicor fokozta a nor-adrenalin constrictor hatását. Ezt a hatást számos szerző megfigyelte. Lényegében arról van szó, hogy a /9-gát­­lók általában potentírozzák az a-agonisták hatását. Gyökeresen ellentétes reactiót kaptunk a diabeteses csoportnál. A Trasicor előtti állapotban a maximális hatáshoz szükséges dosis 5,85 /tg nor-adrenalin 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom