Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)

1973-03-01 / 1. szám

pontos, nem nélkülözi napjaink fejlett optikai és elektronikai vívmányait. A 7. ábra szerint az X jelű nagynyomású' 150 W-xenonégő fénye Lx—L-0 párhuzamosító lencserendszeren, majd a Verd DB-200 jelű kettős interferenciaszűrőn halad át. Átjutva a NF jelű neutrálszürke szűrőn és Px, P2 irányító prizmán a szükséges A-jú és igen keskeny sávszélességű fénysugár a MPE jelű photonsokszorozó fotokatódjára jut az A jelű Ultropak elnevezésű sötétlátóterű vetítő és fényfelfogó objektív rendszeren keresztül. Ez utóbbi használatával az oldalról jövő zavaró fények nem érvényesülhetnek (Maxwell sugármenet). A reflektometriához használt fény útja innen már elektromos áram formájában jut az STG 12 jelű elektromos egységhez, mely részben stabil tápfeszültséggel látja el az MPE rendszert, részben annak áramát erősíti. A felerősített jeleket esetenként (szaggatott vonallal jelezve) a lineárissá formáló LOG-Converter és a rajzoló egység segítségével (X—Y Schreiber) direkt úton felrajzolják, vagy kis számítógép (CAT 400 C) és kijelző készülék használatával a számértékeket kinyomtatva (PRINTER MOD 500 A) kapják meg.

Kiegészítő berendezésként digitális voltmérőt (a feszültségértékeket numerikus számjegyekben írja le) és relével ellátott vezérlő berendezést használnak.

Az ilyen mérési elrendezéssel a spektrum 50—100 különböző helyén mért értékekből valóban spektralis reflexiósgörbéket tudnak felrajzolni úgy, hogy az egyes pontok között 2—3 nm hullámhosszúságnyi távolság van!

Az Ultropak mérőfejet contact módon helyezték fel a nyúlcorneára, altatott állapotban, tágított pupilla mellett.

A mérés elve a chorioidea vastagságának meghatározásában a differencia spektrum megállapítása volt. A differencia értékeket egy vértelen terület (nyomásfokozás-ischaemia) és a normálisan átáramlott fundusrészek adták. Számításnál a Hgb (505 nm) és Hgb O, jellegzetes (549 és 572 nm) abszorbciós spektrumát vették figyelembe.

61