Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-05-01 / 2. szám
JEGYZŐKÖNYV a Magyar Szemorvos Társaság 1073. január 26-án, az I. Szemklinikán tartott tudományos üléséről 1. Zajácz Magdolna : Cornea transplantatumok pachometriás vizsgálata A eornea-transplantatumok vastagságának a változását a Haag—Streit féle réslámpára szerelhető pachometerrel mérjük. Több mint 80 perforáló és lamellaris keratoplastica után másodnaponként végeztünk méréseket. Az egy alkalommal mért érték egymagában nem mond sokat. Lényegesen fontosabb a vastagság változása, azaz a pachometriás görbe. Ennek, tapasztalataink szerint jellegzetes typusai vannak. Legkedvezőbb a kezdeti emelkedés után fokozatosan süllyedő görbe. Gyakran észlelhető, a 3. héten meredek emelkedés (vastagságnövekedés), amely valószínűleg immunreactiónak felel meg. Ha a görbe pár nap múlva süllyedni kezd, a prognosis jónak tekinthető. A pachometriás görbe változásai korán jelzik a transplantatum veszélyeztetettségét, és időben módot nyújtnak a megfelelő beavatkozásokra. 2. Mailátli László : Adatok a színes látótér vizsgálatához Perimeterrel és tangens függöny segítségével vizsgálták a peripheriás szín felismerés folyamatát. A kísérletek igazolták azt az eredeti feltevésüket, amely szerint — minthogy a látótér continuum — a peripheriás színlátásra is érvényesek Kettesynek a centrális opticai felismerésre vonatkozó megállapításai. Ezek szerint a peripheriáról a centrum felé közeledve először csak elemi észrevevés van, amelyben nincs színérzet, majd egy ún. relatív felismerési szakasz következik, ahol a vizsgált ítéletében megingatható és könnyen megtéveszthető. Végül az abszolút felismerés szakaszán a színérzet biztos, s akkor sem változik, ha a színes jel a centrumba érkezik. Hozzászólások : Darabos György : 50 cm távolság elég-e a teljes tangens érték meghat ározásához az adott táblán? A felismerés relatív szakára nem érvényes-e a ,,Wände-phaenomen” a complementer színekre vonatkoztatva? Az azonos értékek a vörös-zöld hatásokra vonatkozóan a látótérben mivel magyarázhatóak ? Boros Béla : Örömmel kell üdvözölni minden törekvést, mely az érzékszervi működés diagnosticájára vonatkozik, mert még sok kérdés áll nyitva. Az előadás során említés történt arról, hogy a retina színenergiákra vonatkozó működésében a centrumban és a peripherián miért lenne különbség. Ehhez a kitételhez szeretne néhány gondolatot hozzáfűzni. Ismeretes, hogy az ingerküszöb érzékelésének kifejezői a világosság, az idő és az objektum felületének nagysága. Ezek törvényes összefüggése jut kifejezésre a Bunsen- Roscoe, a Ricco, Piper és Pieron— Eisberg törvényekben. Ezen formulák szerint az intenzitás és felület szorzata, illetőleg a Pieron törvényben az intenzitás és felület köbgyökének szorzata állandó. Ezen szorzatok exponense változik centrális és peripheriás látásnál aszerint is, hogy milyen a retina adaptatiós állapota, milyen az alapháttér és a vizsgáló objectum közötti kontraszt, a szín iránti fáradékonyság stb. Egy zóna érzékenysége csak úgy fejezhető ki, ha a felület és intenzitásra vonatkozó törvények kitevője is ismert. Ez viszont változó lehet. Annak megismerése, hogy a centrális és peripheriás látásnál milyen törvény egyesíti a felület és intenzitás viszonyát, sok kérdést vet fel. A macularis ingerküszöb elérésére szükséges energiamennyiség állandóságát kifejező Bunsen—Roscoe törvényt pl. Delgado, a peripheriás sector látósejtjeire is kiterjesztette, de azzal a megszorítással, hogy a peripherián az ingerküszöb eléréséhez szükséges energia állandóságának törvénye csak egyes sectorokra vonatkozik, továbbá azzal, hogy a macularis látásnak inkább a felület látása a fontosabb sajátja, a peripherián viszont alapvetően fontosabb az ingerfelület formája. König, Brodhun és Wright klaszszikus vizsgálatai alapján a sokáig időtálló Weber—Fechner törvény is módosításra szorult. A retina topographikus vizsgálata alapján a felület és intenzitás, az ingerküszöb állandóságára vonatkozó törvények exponensét illetően különböző értékek vannak. Ismert, hogy amennyiben az exponens normális (0,75), akkor fotometrikus harmóniáról, ha kisebb, disharmoniáról van szó. Zavarhatja a színlátás értékelését az a körülmény is, hogy az ingerlékenység küszöb alatti summatiójában két összetevő van (Bárány). Az egyik a neuralis valós interactiókból, a másik egy statistikus értéket jelentő adat, mely a receptor areak ingerküszöb fluctuat lójából adódik. Ez utóbbi pedig nem csekély mértékű. Egy pathologiás színlátás észrevevósóben levő deficit tehát akkor lenne igazán nyilvánvaló, ha a summatiós phaenomen statisztikai részét ki lehetne zárni. Hogy a szín felismeréséhez kóros viszonyok 157
