Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-05-01 / 2. szám
Szemészet 110. 148—152. 1973. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Siderosis bulbi szokatlan esete BÖLCS SÁNDOR Sérülés kapcsán a szembe jutott idegentest kimutatása nem mindig könnyű. Előfordulhat, hogy áthatoló szemsérülést és intraocularis idegentestet szemorvos is elnéz. Ezért minden áthatoló sérülésre gyanús esetben műhiba a röntgenfelvétel elmulasztása. Jelenleg az idegentest kimutatására és helymeghatározására a Comberg-féle, vagy hasonló elven szerkesztett contact-kagylóval készített felvételek, a Sweetféle geometriai módszer és a Vogt-féle csontárnyék mentes felvételek használatosak. A századfordulón a mágneses idegentest kimutatására még túlnyomórészt Asmus sideroscopját használták. Ennek az elfelejtett műszernek az érzékenységére jellemző, hogy Arruga szerint kedvező külső feltételek esetén egy milligramm súlyú idegentest kimutatására is alkalmas. Az idegentest localizálásában jelenleg hasznos eszköz a Berman-féle locator is. Az idegentest mérete tökéletes röntgentechnika esetén is határt szab kimutatási lehetőségének. Milligramm súlyú fémidegentest is bejuthat a bulbusba, mert sarkai rendszerint igen élesek és rendkívüli kinetikai energiával rendelkezik. Ritkán az is megtörténik, hogy egy apró idegentest az áthatoló sérülés késői felismerésekor már nem ad röntgenárnyékot, mert anyaga eloxidálódott, felszívódott (Hoffmann, Duke—Elder, Jaensch, Kurz). Ezért fordul elő a klinikai gyakorlatban, hogy áthatoló szilánksérülés kétségtelen nyomait mutató szemgolyó röntgenlelete adott esetben negatív lehet. Az áthatoló sérülések legnagyobb százalékát békeidőben vasszilánk okozza. A szemben maradt vas- vagy acélszilánk súlyos kórképet okoz, amelyet Bunge 1890-ben ,,siderosis bulbi” néven foglalt össze (Duke—Elder). Hoffmann szerint már 0,2 mg súlyú — röntgenfelvételen aligha észlelhető — vasszilánk alkalmas siderosis okozására. Igen apró, nagyrészt már eloxidálódott vasszilánkot tartalmazó szem siderosis jeleit mutathatja, ugyanakkor gondos röntgenvizsgálattal sem található intraocularis idegentest. Az elmondottak alátámasztására ismertetjük betegünk kórleírását. T. P. 57 éves kőműves bal szeme elmondása szerint klinikai felvételete előtt öt évvel betonvésés közben megsérült. Orvoshoz akkor nem fordult. Látása sérült szemén három éve fokozatosan romlik. Látóélessége felvételkor jobb szemen: 5/5 ünf., bal szemen: kml, ünj. fé 5 m. loc. jó. Jobb o. ép védőszervek. Külsőleg ép szemteke. A lenesében finom duzzadó kérgi homályok láthatók. Szemfenéken papilla ép, szűkebb, kanyargós erek. Bal o. védőszervek épek. Belövelltség nincs. Cornea felszíne sima, csillogó, állományában a felszínes és középmély rétegekben számos apró, pontszerű és szabálytalan vonal alakú barnássárga borússág figyelhető meg réses fényben. Ezek az elváltozások a centrum környékén a legsűrűbbek. A cornea hátsó felszínén alul pár sötétbarna pigmentrög van. Csarnok közepes mélységű, vize tiszta. Iris szövete kissé sorvadt, az iris lapján réses fényben barna pigment-szemcsék láthatók. Enyhe irislebegés. Pupilla kerek, közepesen tág, renyhén reagál. Lencse tokig elszürkült, színe barnás. A tok alatt kisebb nagyobb rozsdaszínű foltok figyelhetők meg. Enyhe phakodonesis. Vörös visszfény nem nyerhető (1. ábra). Cornea érzékenysége mko. megtartott. Szemnyomás normális. A Lange-féle diascleralis átvilágítás kapcsán a pupilla minden irányból felvöröslött. Jobb szem látótere teljes, vakfolt normális nagyságú. Két ízben elkészített Sweet-íé\e röntgenfelvételen a bal szemben idegentest árnyék nem látható. A beteg általános kivizsgálásának eredménye negatív volt. Szabályos műtéti előkészítés után Hibernal-Pipolphen-Dolargan deconnectálással, Quimotraseval végzett zonulolysis után tokos cryoextraetiót végeztünk. Műtét után helyileg mydriaticumokat, 148
