Szemészet, 1973 (110. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
Szemészet 110. 13— 19. 1973. A budapesti Se 1melweis Orvostudományi Egyetem I. Szemklinikájának {igaz__ itó: Radnót Magda egy. tanár) közleménye Hámvizsgálatok a limbusban kísérletes mészsérülés után SALLAI SÁNDOR és PODHORÁNYI GYÖRGY A mészsérülés gyógyulásának lényeges fázisa a szaruhártya hámjának regenerációja. A hámhiány pótlásának legfőbb kiindulópontja a limbus, ahol a középsúlyos esetekben is mindig maradnak életképes hámsejtek az epithel nyúlványok mélyén. A hámfelszín gyógyulásáról vitális festéssel és a könnyfilm vizsgálata útján győződhetünk meg. A „displacement phenomenon” — eltolási próba — (Ehlers 1965) pontos és érzékeny jelzője lehet a hámfelszín tulajdonságainak. A könnyfilm felépítését illetően nem azonos a kutatók véleménye. Wolff (1946) egy belső nyálkás, egy külső olajos és egy közbülső vizes réteget írt le. A belső nyálkás réteg véleménye szerint a kehelysejtek szekréciós termékéből alakul ki. Ehlers (1965) nem osztja Wolff (1946) véleményét, amennyiben ő külső és belső lipid fázist, valamint egy középső vizes réteget talált. Minthogy a kehelysejtek lipideket nem ürítenek, úgy véli, hogy nincs is szerepük a könnyfilm kialakításában. Radnót (1971) elektronmikroszkópos vizsgálatokkal a perilimbalis kötőhártyahámban gazdag kehelysejt csoportokat talált. Véleménye szerint ezen kehelysejt csoportok nvákos váladékának fontos szerepe van a könnyfilm létrejöttében. Vizsgálataink célja az volt, hogy megfigyeljük a kehelysejtképződés dinamizmusát a limbusban a hámregeneráció különböző fázisában. Párhuzamot kerestünk a hámregeneráció, a kehelysejt produkció és a könnyfilm minősége között. Anyag és módszer Kísérleteinket 64 ivarérett, 2,0—2,5 kg súlyú házinyúlon, négy csoportban végeztük. A kötőhártyazsák és a szaruhártya egész felszínére kiterjedő, csoportonként különböző súlyosságú mészsérüléseket hoztunk létre a következő módon: Az Evipan-Natrium injectióval narkotisált állat terpesztővel feltárt szemrésébe mész-suspensiót öntöttünk (5 g Calcium Hydroxide p. a. és 10 ml desztillált víz keveréke). A pislogóhártyát a szemgolyótól elemeltük, így a maróanyag a kötőhártyazsákot kitöltötte és a szaruhártya felszínét akadálytalanul ellepte. A felső egyenes szemizmot tapadásánál csípővel megragadva, a szemgolyót néhányszor fel-le mozgattuk. Az 1. csoportban 5 másodperc, a II.-ban 1 perc, a III.-ban 2,5 perc és a IV.-ben 5 perc elteltével, a szemrést áramló csapvízzel kimostuk. Az öblítést 5 percen át folytattuk vízcsapra szerelt, 4 mm belső átmérőjű gumicsővel, melyből percenként 700—750 ml víz folyt ki. Mosás közben, üvegpálcára csavart vattatamponnal a kötőhártyazsák, illetve a szaruhártya felszínéről a mészmaradványokat eltávolítottuk. A sérült szemeket az öblítés befejeztekor 10 perccel, 2 órával, 1 nappal a maródás után fluorescein oldattal megfestettük és kézi réslámpával megvizsgáltuk. A továbbiakban az első héten naponta, a második és harmadik héten két naponként, majd három naponként a vizsgálatot megismételtük. A maródás után 10 perccel, 2 órával, 1, 7, 14 és 28 nappal, csoportonként 2—2 állatot, a 60. napon 4—4 állatot túlaltatással megöltünk. A szemeket a kötőhártyazsákkal együtt távolítottuk el. A 10%-os neutrális formaiinban történt fixálás és paraffin beágyazás után a szemgolyók elülső segmentumából és a vele összefüggő kötőhártyából 6—8 у 13
